A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
6 anyagi gyűjtés szükségességét a missziók támogatására. A missziós lelkiség előmozdítására a két nagy missziós pártfogónak, a virághintő Kis Szent Terézkének, és a lángoló lelkű Xa- véri Szent Ferencnek az ünnepe (október elsején, ületve december harmadikán) mindig ezt a szellemet akaija bennünk elmélyíteni. Amikor világszerte a betegek napján, pünkösd vasárnapján a szenvedőkről emlékezünk meg, eszünkbe juttatja azEgy ház,hogy a missziós munkában egyik legfontosabb tennivaló volt mindig a betegek, szenvedők, kisemmizettek, elhagyottak, leprások fölkarolása, s a keresztény szeretetnek ez a gyakorlása mindig világító fáklya volt az utána következő evangéliumi magvetés előtt. Vízkeresztkor aztán különleges figyelemmel a gyermekekre gondol az Egyház, s az ő gyűjtésüket, imádságukat próbálja a többi gyermek javára befektetni a missziós munkába, s az ő fogékony gyermekszívüket akaija érdeklődéssel, szeretettel eltölteni azok iránt, akik a Jézuskát még nem ismerik. Január elsején mindig a békevilágnapot ünnepli az egész anya- szentegyház. Pontosan tudjuk, hogy a háborúk, a hódítások mindig rombolnak, s pontosan tudjuk, hogy ha annak az erőfeszítésnek egy kis százaléka az igazság hirdetésére, az evangéliumi fény továbbjutta- tására fordíttatott volna, amit emberölésre fordítottak, ha a fehérbőrű keresztények a békét vitték volna a világnak, s nem a gyükoló fegyvereket, akkor sokkal közelebb volnánk a vüág evangelizálásához és a béke uralmához. Amikor pedig ebben a hónapban, januárban a keresztény egységért imádkozunk, voltaképp ezzel is a nagy missziós munkát mozdítjuk elő, mert az egységes kereszténység egységes szervezett munkája, evangéliumi hódítása egészen más volna, mint amit az elmúlt századokban láttunk. Amikor a hivatásokért imádkozik az anyaszent egy ház, nemcsak az otthoni egyházra gondolunk, ahol szintén égető kérdés a papok, szerzetesek, szerzetesnők beállása a nagy aratásba, hanem mindig imádkozunk a missziókért is, mert ha valahol valaha, akkor itt nagyon igaz, hogy az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kéijük az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába!
