A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-12-01 / 12. szám
574 LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ A Szentségi Kongregáció titkára, Kada Lajos érsek 1986. október 15-én írta hozzánk ezt a levelet (a kánonokat jegyzetben mi adtuk hozzá): (. . .) érdeklődöm újságjuk iránt, előfizetek rá, és amikor csak tehetem, el is olvasom, legalább részben. Most ez év szeptemberi számuk azon cikke miatt írok, amely Miklósházy Attila neve alatt jelent meg. A Szentségi Kongregáció — és mondhatom, a Szentatya és a püspöki kar — egyik legnagyobb gondja a bűnbánat szentségének a krízise. Itt is különös gondot okoz az általános feloldozás egyre jobban elharapózó, önkényes használata a papok részéről, néha a püspöki karok elhamarkodott engedélyével, amit aztán csak nehezen lehet visszavonni, illetve módosítani. Az említett cikk csak egy részét közli azoknak a feltételeknek, amelyeknek együttes jelenléte megengedhetővé teszi a püspökök számára — miután a püspöki kar általános kritériumokat határozott meg -, hogy felhatalmazást adjanak az általános feloldozás adására (961-962. kánonok)*. A cikk nem hangsúlyozza ki megfelelően, hogy a feloldozás e harmadik módja teljesen rendkívüli jellegű. Ezt mutatja világosan az új egyházi törvénykönyv, * 961. kán. — 1. § Több bűnbánót egyszerre előzetes egyéni bűnmegvallás nélkül általános módon feloldozni nem lehet, kivéve, ha: 1. halálveszély fenyeget, és a papnak vagy papoknak nem áll elég idő rendelkezésére ahhoz, hogy az egyes bűnbánók bűnmegvallását meghallgassák; 2. súlyos szükség áll fenn, vagyis amikor tekintettel a gyónók számára nincs elég gyóntató mindenki gyónásának kellő időn belül való megfelelő meghallgatására, és így a gyónók hibájukon kívül a szentségi kegyelmet vagy a szentáldozást sokáig nélkülözni kényszerülnének; ám nem számít elegendőnek az a szükség, amikor csak azért nem állhatnak rendelkezésre gyóntatok, mert nagyon sok a gyónó, ahogy ez nagy ünnepeken vagy zarándoklatokon előfordulhat. 2. § Annak megítélése, hogy fennállnak-e az 1. § 2.sz.-a szerint szükséges feltételek, a megyéspüspökre tartozik; ő határozhatja meg az ilyen szükség eseteit a püspöki konferencia többi tagjával egyeztetett ismérvek figyelembevételével. 962. kán. — 1.§ Ahhoz, hogy a krisztushívő az egyszerre többeknek adott szentségi feloldozásban érvényesen részesüljön, nemcsak az szükséges, hogy kellően fel legyen készülve, hanem egyszersmind az is, hogy elhatározza azoknak a súlyos bűneinek egyenként való megvallását, melyeket jelenleg nem tud így meggyónni. 2.§ A krisztushívőket, amennyire lehetséges, az általános feloldozás elnyerésekor is oktassák ki az 1. § szerinti követelményekre,és az általános feloldo- zást még halálveszély esetén is, ha van elég idő, előzze meg a felhívás, hogy ki- nek-kinek legyen gondja a bűnbánat felindítására.
