A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-02-01 / 2. szám
56 lényegeshez való ragaszkodásával - mondhatni - a Lélek nyomán járt, eredeti utat tört, kibontakoztatta saját lelki személyiségét, és sok léleknek lehetővé tette, hogy új lendületet vegyen a neki való módon. De ennek elérése érdekében nem távolodott el az engedelmességtől; valóságérzékkel tudta felhasználni azokat a szerény eszközöket, amelyeket szerzetközössége kínált és az Egyház rendelkezésére bocsátott. Ahhoz, hogy cselekedni kezdjen, nem várt eszményi életmódra, tökéletesebb környezetre, inkább azt mondhatjuk, hogy az adott életmód és környezet belülről való megváltoztatásához járult hozzá. Az alázatosság a szeretet élettere. A cselekedetek értékét szeretet-töltésük méri. Az Abszolú- tum keresése és szeretetének természetfölötti jellege lehetővé tette Teréznek, hogy áthágja az akadályokat, vagy inkább át szellemit se ezeket a korlátokat. Bizalommal és teljesen csatlakozott az Egyház lényegéhez: szívéhez, amelyet sohasem választott el Jézus Szívétől. Bárcsak kieszközölné ma minden katolikus testvérének és nővérének azt a szeretetet az Egyház, a mi Anyánk iránt. Igen, példájából, közbenjárására nagy kegyelmeket remélünk. Azt, hogy a világiak rájönnek itt a belső élet ízére, a csorbítatlan szeretet dinamikus erejére, soha el nem választva földi műveiket a menny valóságától. Azt, hogy a szerzetesek és szerzetesnek megerősödnek az Úrnak való teljes odaadásukban. Azt, hogy a papok, akikért annyit imádkozott, megértik az isteni Szeretet szolgálatában álló hivatásuk szépségét. Azt is, hogy a fiatalok, akiknek nagylelkűsége vagy hite ma visszariad a teljes és végleges odaadás távlatai előtt, felfedezik: az ilyen hivatás lehetséges, és páratlan jutalmat rejt. Hogyne tennék ezt annak láttán, aki tizenöt éves kora előtt már mindenről le akart mondani, ami nem Isten, hogy jobban az ő nagy céljának szentelhesse életét: „szeretni Jézust és megszerettetni őt”. Halálos ágyán azt mondta: nem bánta meg, hogy „kiszolgáltatta magát a Szeretetnek”. Az Atyaisten hűséges; Jézus szeretete nem csal meg; a Szentlélek segítségére siet gyöngeségünknek. És az Egyháznak mindenekelőtt élet szentségre van szüksége. A megszentelt életnek az egyházban sok intézménye áll fenn. Ezek a nekik juttatott kegyelem szerint különböző adományokkal rendelkeznek: vagy az imádkozó Krisztust követik szorosabban, vagy az Isten országát hirdetőt, vagy az emberek jótevőjét,vagy a világban közöttünk élőt, de mindig azt, aki az Atya akaratát teljesíti. (Egyházi Törvénykönyv, 577. kánon.) Az egészen szemlélődésre rendelt intézmények Krisztus titokzatos testében mindig kiemelkedő helyet foglalnak el. Ők ugyanis a dicséret kiváló áldozatát ajánlják fel Istennek, Isten népét a szentség bőséges gyümölcseivel gazdagítják, példájukkal ösztönzik és titokzatos apostoli termékenységgel terjesztik. Ezért bármennyire is sürgetően szükséges a tevékeny apostoli munka, ezeknek az intézményeknek a tagjait nem lehet kisegítő munkára igénybevenni a különböző lelkipásztori szolgálatokban. (Egyházi Törvénykönyv, 674. kánon.)
