A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-12-01 / 12. szám
551 ban azok is (vő. Un 3,1). Akiket pedig ugyanaz a Szentlélek megjelöl ajándékaival a bérmálásban, azok ekként tökéletesebben hasonulnak az Úrhoz, eltelnek Szentlélekkel, hogy a világ színe előtt tanúbizonyságot tegyenek róla, és így Krisztus teste minél előbb kiteljesüljön (AG 36). Végül az Eucharisztia lakomájában részesülve az Emberfiának testét és vérét veszik magukhoz, hogy elnyerjék az örök életet (vö. Jn 6,55), és kifejezzék Isten népének egységét: önmagukat pedig Krisztussal együtt felajánlva részesei legyenek az egyetemes áldozatnak, az egész megváltott emberiségének (LG11; PO 2), amelyet a legfőbb Pap mutat be Isten előtt. így működnek közre abban, hogy a Szentlélek tökéletesebb kiáradásával az egész emberi nem eljusson Isten családjának egységébe (LG 28). A kereszténységbe avatás három szentsége tehát így kapcsolódik össze egymással, hogy teljes nagykorúságra vezesse a Krisztusban hívőket, akik az egész keresztény nép küldetését töltik be az Egyházban és a világban (LG 31)”. AAAAiAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAiAAAAAAAAiAA Ahol megállunk, a ház csak közönséges lámpáktól világos. Kötélkordon zárja el a bejáratot. Négy rendőrautó piros lámpája villog. Odaintenek az egyik autóhoz: azért hívtak, mert a család papot kért. A detektív is odajön, és a fülembe súgja: — Csak a szőnyeg széléig mehet a konyhában. — Mi történt? — kérdem ugyancsak súgva. — Még nem tudjuk, hogy öngyilkosság-e vagy gyilkosság — súgja vissza. Az egyik rendőr elkísér a följárón át a konyháig. Ott is rendőr áll. Előrenézek. A konyhaszéken egy középkorú asszony. Telt arca elfeketült. Feje oldalt lóg. Hatalmas vágás látszik át az alvadt, fekete vércsomókon. Imát mondok, a feloldozás szavait súgom. Isten hallja, a halott, ha hallja, már aligha idelent. Kimegyünk megint a rendőrautók közé. Nevem kérdik, s hogy melyik templomtól vagyok. A kérdező rendőr mögött valaki lóbálja a fejét, aztán oldalt hanyatlik. — Tökrészeg — súgja a kísérő rendőr, s hozzáteszi: — családtag. — Hol van a család többi része? — kérdezem. Átkísérnek a szomszéd házba. Ott karácsonyi vacsoránál ül egy család és vendégeik. Lemutatnak az alagsor lépcsője felé: arra tessék. Lent hárman ülnek, magukba süppedve. Egy asszony csak dünnyög: — Mondtam, hogy hívni kell a plébániánk papjait. Egy magas férfi föláll. Józan. Még egy férfi dünnyög ott. Cigarettára akar gyújtani, de kiesik a szájából. A gyufát sem tudja meggyújtani: ittas.
