A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-12-01 / 12. szám
540 gyűlölködés, veszekedés izzó porondját, a társadalmi presztízst, scsak a jó ég tudja, hogy még mit. A különböző felmérések, vizsgálódások egyik eredményének mondják, hogy az emberiség jelentős része nem kész, éretlen, alkalmatlan a keresztény házasságra és családi életre. Hogy minden másodlagos és külső szemponton túl az igazi probléma az egyes konkrét emberekből forrásozik, hogy a nélkülözhetetlen családi élet fennmaradása minden korban az egyes emberek érettségétől függ. Meg lehet kérdezni, hogy a bensőséges és tartós — és az ember eredendően véges világa miatt nagyon is korlátozott — emberi kapcsolat lehet-e időszerűtlen, elavult bármely korban? Hogy behelyettesítheti-e akármilyen technikai és kulturális eredmény a „te" és a „mi" kimeríthetetlen, megismételhetetlen és egy életre vállalt világát? Hogy a születő és bontakozó életek számára az oltalmat, az azonosságot, a gyökeret és értelmet adó szülőt és családot ki vagy mi pótolhatná jelentős károsítás nélkül? Hogy nem az egyes ember integritását és épségét jelenti-e a család, a vérségi kapcsolat vállalása, a hozzá való hűség? S nem a családi életben betöltött szerep, elvállalt feladat-e az alapja igen komoly mértékben a nagyobb emberi közösség bizalmának?. . . Mindezek a kérdések természetesen az általában normálisnak tartott helyzetekre és emberekre vonatkoznak. Kérdezhető az is (és még mi minden), hogy mitől keresztény egy családeszmény, s mi szükséges ahhoz, hogy valaki elmondhassa: annak a jegyében él? Ma, Szent Család vasárnapján vegyük a bátorságot és fáradságot komolyabban szembenézni önmagunkkal, vizsgáljuk meg felfogásunkat és életünket a családi élet vonatkozásában, fogalmazzuk szavakba az esetleg bennünk élő kételyeket és kérdéseket. Tökéletlen lényünk attól keresztény, hogy minden hibánk ellenére Jézus nyomában igyekszünk járni, hozzá ragaszkodva állunk az Atya előtt, s bízunk abban, aki a bennünk működő erővel mindent megtehet azon fölül is, amit mi kérünk vagy megértünk. így faggassuk a Szent Család példáját, s merítsünk ösztönzést és erőt József vívódásaiból, a betlehemi nyomorúságból, az egyiptomi menekülésből, Szűz Mária szemrehányásaiból, amiket a tizenkét éves Jézusnak tett, Jézus bölcsességének Isten és ember előtt való növekedéséből. . . A Gondviselés Szűz Mária és Szent József kiszolgáltatott és véges emberségére bízta a megtestesülés titkát, a megváltás sorsát. És Hemdes hatalma, a számkivetés gyötrelmei gyengének bizonyultak a Gondviselés bizalmával együttműködő emberek ellenében. A Gondviselés bizalma folytán mi kiért is vagyunk felelősek? S együttmú'ködünk-e ezzel a bizalommal sajátgyengeségeink ellenében is? Sajgó Szabolcs
