A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-12-01 / 12. szám
531 Nem is vár a Szentatya egyik napról a másikra politikai csodát. Hát miért imádkozunk akkor az ő szándéka szerint? Ö maga megmondotta: imádkozzunk azért, hogy zsidók, keresztények és mohamedánok megérjék azt a napot, hogy őszinte szívvel tudják egymást a béke városában köszönteni Jézusnak szép békeköszöntésével: „Béke veletek!” Imádkozzunk azért, hogy a nemzetközi megegyezésre való törekvések, tárgyalások a megbékélés, az egység szellemétől legyenek áthatva, nem régi sebekbe vájkálva, hanem új utakat keresve. Jóakaratú emberek módjára, őszintén, alázattal és szeretettel. Imádkozzunk azért, hogy a nagy egyistenhívő népek körében megtörténjék az a kiengesztelődés, amely példát adhat lassanként az egész világ számára, megteremtve először a közel-keleti békét, hozzájárulva a világ megbékéléséhez. Imádkozzunk azért, hogy a sokat emlegetett Palesztinái kérdésolyan megoldásra jusson, amelyben hazát találjanak azok, akik hazát vesztettek, és békés egyetértésben tudjanak élni azok, akik egymást eddig gyűlölték. Imádkozzunk azért, hogy ne tolják ki az idők végéig, még a következő évezredig se, ennek a kérdésnek a megoldását, hiszen látjuk, hogy a terror- cselekményeknek a veszélye mindig növekszik, s bármenynyire elítéljük azokat, és el is kell ítélni, mindenki tudja, hogy a hazátlanul, otthontalanul felnőtt generáció, amelynek csak a határon át mutatják, hogy valamikor ott volt a hazája, ahonnan kiűzték, az mindenre képes, s modern fegyvereket, robbantó eszközöket mindig adnak a kezükbe. A Szentatya találóan fejezte be 1984. április 20-i levelébe foglalt eszmefuttatását: Jeruzsálem, a szent város abban a helyzetben van, hogy akik leszármazottjai az egyistenhit révén — zsidóság, kereszténység és mohamedán világ —, megtalálják a közös találkozó-
