A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-11-01 / 11. szám

522

És jön a fájdalmas tapasztalat, keserűség, amit nem akartunk, nem is szándékkal tettünk. A lélek összerázkódik a bánat súlya alatt, és ebből a fájdalomból megszületik a szeretet. Már nem vagyunk többé közömbösek más fájdalma iránt. A szeretetünk éber lesz.

Ahol az ember tudatosan menekül a fájdalomtól, unalomba és belső ürességbe süllyed. Tudnunk kell: korunk civilizációjának ez tipikus tünete. Csak egy menekülés van: mikor a fájdalom szenvedélyes szeretetté válik. Ez összetöri az unalmat. Minden új lesz és értelmes. És a lélek viharos szenvedéllyel kívánkozik a halál után, hogy Istennél legyen, de szereti az életet is, hogy szolgálhasson.

Krisztus játékszabálya: fájdalommal győzni a fájdalmon, sebekkel gyógyulni ki a sebekből.

Mert a fájdalmat a szeretet hiánya változtatja keserűvé, és a sebeket elviselhetetlenné teszi, ha az ember elhagyatva érzi magát. És ha valaki nem tud többé hinni, a fájdalom szinte eszét veszi. Nincs kiút. Szeretethiány, magány, hitetlenség csak a szeretet fájdalmán keresztül talál gyógyulást. Krisztus szeretetén keresztül, aki nem utálta meg a betegeket és a lesüllyedteket, aki maga is megvetett és beteg lett — értünk. Hogy gyógyulást találjunk.

Nem a „Mindenható Isten” segített meg, hanem a szenvedő Isten. Az ő ereje nem a hatalmasokra áradt ki, hanem a gyengékre (2Kor 12,9). A szenvedő Isten közelebb van az emberhez, mint minden fölségében és jogos hatalmában. Ezért lett az árvák, a szegények, a gyengék és a betegek Istene. Ők inkább megértik őt, mint a gazdagok. És tudják: az értük szenvedő Isten őket is inkább megérti, mint hatalmas uraik.

Latin-Amerikában nem a karácsony és a húsvét az ünnepek ünnepe, mint Európában, hanem a Nagypéntek. Mert maguk is fájdalomban és megaláztatásban élnek, azért ez a nap jobban megfelel érzésviláguknak. Szinte otthon vannak

MILYEN LENNEK SZÍVESEN? - Mihez szeretnék érteni? Kit szeretek? Minek örülök? Mitől félek? Mikor húzom ki magam valamiből? Jót várok-e, vagy mindig a legrosszabbat? Mikor nem mondok igazat? Mit várok magamtól, a jövőtől, a többiektől, a haláltól? KIKTŐL FÜGGÖK? — Tudok-e neheztelés nélkül gondolni szüléimre? Mit tesznek értem mások? Ki függ tőlem? Kihasználom-e ezt? Ki a barátom? Kihez mennék, ha bajba jutnék? Mi megy legjobban az idegeimre azoktól, akikkel együtt kell élnem? Es saját magamtól? Mit szeretnék a múltamból elfelejteni? Miről nem szeretnék soha beszélni? Mikor gondolok Istenre? Miért?

HOGYAN REAGÁLOK — váratlan találkozásokra — veszélyes helyzetre — támadásokra — gyanúsításokra — félreértésekre — arra, ha kihasználnak - ha az utcán egy részeget látok - ha azt hallom, hogy egy fiatalembert lecsuknak — egy lány jó házasságot köt — valaki a lottón nyert. . .