A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-11-01 / 11. szám
516 Mindez azért lehetséges, mert Isten szeretete kiáradt a mi szívünkbe a Szentlélek által. És ahogy őáltala vagyunk képesek megtalálni a kapcsolatot az Atyával, és tudjuk mondani: ,/\bba, Atyánk", így a Szentlélek által vagyunk képesek isteni szeretettel szeretni az Atyát a Fiúban a Szentlélek által. Részesedésünk az isteni természetben bekapcsolódva a Szentháromság életébe. Látóvá tesz — az isteni tudás részeseivé — a hit által, erőssé, hiszen Jézus által, Jézussal és Jézusban élünk, és a Szentlélek tölti be lelkünket, aki az isteni Szeretet. Akinek pedig lelkében kigyúlt az isteni szeretet, az szeretetet érez szívében embertársai iránt is. Jézus szeretete az emberi szívben a megváltás csodája; ez az új teremtés, az új emberiség, az emberek között az új egység, amiért Jézus az utolsó vacsorán imádkozott. Ez a keresztények ismertetőjele: ,,Nézzétek, hogy szeretik egymást." Ez a szeretet nem fogyaszt, nem is birtokol és nem oldódik fel más emberben. Az összetartó kapocs, a szeretet forrása és célja végső fokon nem a másik ember, hanem az új teremtés feje, éltetője, az Úr Krisztus. Általa nyerjük el a Szentlelket, a szeretet Lelkét, aki gazdagít adományaival és küldetést ad. Ö a szeretet éltető forrása. Nem számít, hányán vagyunk a közösségben: ketten, hárman, egy család, baráti közösség, akiket Jézus szeretete hozott össze. Jézus a szeretet forrása, őbenne van a teljes feloldódás, és nem egymásban. Még a házasságban is, hogy igazi szeretetkapcsolat jöjjön létre, ő az, aki a végső forrás, és boldogok, akik rátalálnak. Ezért a tisztelet egymás iránt a Jézussal összekötő szeretet tisztelete, ami mindent felülmúl. Ezért aki anyját, apját vagy bárki mást jobban szeret, mint Őt, nem méltó Őhozzá. Kölcsönös tisztelet, megbecsülés, annak tudata, hogy a másik elsősorban Istené, Jézusé, és amit neki teszek, Jézusnak teszem, Jézus akaratából teszem. . . Vajon Jézus nem jelent így válaszfalat? Bizonyos értelemben igen. Védelmet jelent az önzés, a kisajátítás ellen, ugyanakkor az önzetlen, odaadó, számítás nélküli szeretet forrása. Hányán értik meg ezt a szeretetet? Hányán élik? Hányán tudnak erre a magaslatra felérni, ezt a mélységet megtapasztalni? Minél bensőségesebb lesz a kapcsolatunk Üdvözítőnkkel, minél teljesebb odaadásunk, annál inkább tölti el szívüket az Ő szeretete, és leszünk képesek e szeretet által őszintén, igazán és szabadon, lekötöttség nélkül szeretni. Ez a szeretet nem bénít, ellenkezőleg, szabaddá, tevékennyé, odaadóvá, szolgálatkésszé tesz egészen az önfeláldozásig, a vértanúságig, amikor az ember kész arra is, hogy akár az életét is feláldozza embertársáért, mert oly módon és annyira szereti őt Krisztusban.
