A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-11-01 / 11. szám

509 (Folytatása 499. oldalról.) Másnap folytattam a családok látogatását. Elnéztem a dombos vidéket, ahol olyan jó bor terem. Olcsón adják a bort és egy család asztaláról sem hiányzik, legalább vasárnapokon. A családok kisbirto­kosok, saját maguk művelik földjüket. Volt egy-két nagyobb gazda, akik tudtak munkásokat is tartani. Akarva, nem akarva belejöttem a lovaglásba. Az egyik tanyán figyelmeztettek, hogy a szomszéd gazda szeretne templomban is há­zasságot kötni. Bementem hozzájuk, de mondták, hogy a gazda kint van a mezőben, az erdőszélen, és hozzátették, hogy titokban pálinkát főz. Ez ott tiltott cselekmény volt. Hogy meg ne zavarjam őket, in­kább gyalogosan mentem. Az erdőszélre érve elém jött a szomszéd; nem tudta, ki vagyok, talán valami állami ellenőrre gondolt, s nem akarta, hogy közelebb jöjjek. Mikor látta, hogy pap vagyok, beszédbe elegyedett, s megmutatta a pálinkafőzőét, ami egy katlanból és két benzineshordóból állt, amelyeken átfolyt a közeli patak vize. Vidá­man csordogált a friss pálinka. Aztán a lényegre tértünk, és megbe­széltük házasságuk megkötését a templomban; megállapodtunk, hogy este, a szentmise után, meglátogatom őket. Az iskola tanítója szívesen fogadott, nem csinált problémát ab­ból, hogy használjam az iskola tantermét mint templomot. Az előtér egyik sarkában rögtönöztünk egy gyóntatószéket is. Az esti missziós beszéd előtt már volt pár gyónó. A szentbeszédben a bűn mivoltáról volt szó a szentírás szövegei alapján. Ez is olyan téma volt, ami meg­fogta az embereket. A szentmisében is ezt a témát folytattam és Isten irgalmáról beszéltem. A mise végeztével jó ideig ott maradtam az is­kolában, mert többen gyónni akartak. Utána elmentem a pálinkát főző szomszéd tanyájára, ahol a há­zasság szentségi mivoltáról beszélgettünk. Kitöltöttem a hivatalos kér­dőíveket, és átelmélkedtük az újszövetségi szakaszokat a házasságról. Megállapodtunk, hogy vasárnap a szentmise előtt tartjuk meg a há­zassági szertartást. Elérkeztünk a harmadik naphoz; a családlátogatások során újabb házasságkötést kértek. Nem minden évben jár pap ezen a tanya­vidéken, ezért a hívek élnek az alkalommal, hogy szentségi házasságot kössenek a polgári házasság után. Hálát adtam a jó Istennek, hogy így is szolgálatukra lehettem. A házassági előkészületben a hitélet elmé­lyítése volt az első cél. Egy házaspár különösen érdeklődött a vallási kérdésekkel kap­csolatban. A misszió alkalmával közelebb kerültek a jó Istenhez, job­ban megérezték szeretetét, s megérlelődött a férjben is, a feleségben

Next

/
Thumbnails
Contents