A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-10-01 / 10. szám
463 Kovács Katalin BANNEUX-I ÉJSZAKA Liége-ben gyülekeztünk este hét órakor a Szt. Szervác-templom előtt. Eső és köd szitáit ránk. Csak a templom oldalán pislogó lámpák fénye törte meg itt-ott a sötétséget. Hosszúra nyúlt árnyékaink követtek bennünket, amíg ismerősöket keresve járkáltunk. Látni nem sokat láttunk, hangokról ismertük fel egymást. Aggódva lestünk az ég felé ernyőink alól. El merjünk-e indulni? Banneuxie készültünk, Belgium egyik kegyhelyére, a Szegények Szent Szűzéhez. Harmadszor akartuk gyalog megtenni ezt a nyolc kilométer hosszú utat a magyar kereszthez, az ötvenhatos forradalom hőseiért imádkozva. Ez volt az első alkalom, hogy holdvilágos, csillagos este helyett esőfelhőt tartott felettünk az ég. A vizes köd továbbra is szitált ránk, és a szél csípősen kapkodott a fejünk körül. Ernyőinkkel hadakoztunk ellene. Október 23-a volt. A köztünk lévő nyomott hangulatra szíveinkben felszakadtak a régi sebek, és égetve, marva figyelmeztettek bennünket elvesztett hazánkra. Könnytől fátyolos szemmel néztük egymást, most testvérek voltunk. . . a hontalanságban. Végre lelki- pásztorunk is megérkezett, és az eső ellenére elindultunk virággal, méccsel, rózsafüzérrel meg ernyővel a kezünkben. A falukban persze Banneux-ben lelkigyakorlatozó magyarok egy csoportja.
