A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-10-01 / 10. szám
456 több madár gyűl háztetőre, faágra. Van ott szarka, veréb, vadgalamb, szelídgalamb, varjú. Előlopakodik és a fa derekán durrogva futkos három mókus. Először a verebek kezdenék, de a mókusok elkergetik még a szarkákat is, nemhogy a verebeket. A szelíd és a vadgalambok búsan nyújtogatják a fejüket, de nem mernek a mókusok közé telepedni. Tudják, hogy az erőseket, az erőszakosakat és a hatalmasokat hiába közelítenék meg, csak elverik, megfélemlítik, ha kell, agyon is csapják őket. így aztán az egész világhelyzet ott van a nyüzsgésben a téli hó keretezte barna földön, a téli fa keresztjei alatt. Ádám-Évától a mai napig. Nem kell történelemkönyvek fölé hajolni, és tudóskodva meglesni a népek és nemzetek örökös tülekedését, harcát. Nem kell még nagy költőket sem idézni, regényírókat föllapozni, drámákat színpadra alakítani, mozivászonra vinni a háborút és a békét, s a kettő közötti feszültséget, életküzdelmet, halált. Csak nézni kell, hogy élne, enne, örülne a veréb; milyen félénk a galamb; milyen vérengző lett a mókus! A hatalmas elveri a gyengét az Élet Asztalától, a gyenge remeg és vár, türelmes, majd mindent elbír, és csak a remény tartja életben. A félénk bizakodik, hogy majd neki is terítenek. A hatalmas meg pöffesz- kedik, rágja az élet ajándékait, potyog a fölösleg a szájából, amint habzsol. Nem tudja még, hogy a hatalmasok trónja ledől, és az alázatosakat emeli magához az Isten? Vagy legalább annyit, mint a pogány keleti bölcsek: hogy forog a Kerék, s ha fönt voltál, egyszer lefordít? Hogy aki lent volt, az kerül föl, a helyedre? Én meg csak nézem, nézem a forrongó képet. Társadalomrajzot látok élőn, drámain, igazán. Mintha az egész emberiség történelmének nagy lapja volna ez a hóból kisöpört kis barna tisztás, ahol történelmünk nyüzsög, küzd, remél, pusztul, és a kis népek remegve nézik, remegő reménnyel a jövőt... A nagy népek pedig? Mekkora szélvihar kell — a természeté vagy kezünk művéből támadt —, hogy őket elsöpörje? Társadalomrajzot írok? A népek harcának vagyunk tanúi mind. MENNYIRE ISMERED A BIBLIÁT? Valamennyi válasz D betűvel kezdődik 1. Zsidó király, a zsoltárok jó részének szerzője, alakjával összekapcsolódik a Messiásba vetett remény. 2. Az athéni városi tanács tagja, Pálnak az Areopaguszon tartott beszédének hatására keresztény lesz (Csel 17,34). 3. Három nagy perzsa királynak a neve. Az első megszervezte a birodalmat, csatornákat, utakat építtetett... Az utolsót Nagy Sándot győzte le. 4. Sámson szeretője a Bir 16,4-22 népies elbeszélésében. 5. A tizenkét apostol egyikének a mellékneve. Az apostol másik jelzője: hitetlen. A hagyomány szerint Észak-Sziriában a pártusoknál és Indiában működött. Lándzsákkal szurkolták agyon.
