A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-10-01 / 10. szám
452 vele a halálban, egyesülünk vele a feltámadásban is, és így új életbe mehetünk!” (Rom 6,3-9.) Vigasztalók ezek a szavak (mondotta az érsek), mert egy új életről beszélnek, Istennel együtt élt életről, ahol nincsenek könnyek, csak feltámadás, ahol Krisztus halálával és feltámadásával egyszer s mindenkorra megszűnik a halál. Nekünk, keresztényeknek, így kell értelmeznünk a halált, ha elfogadjuk hittel az Isten igéjét. Ez a hit, és vele a remény, vigasztalnak bennünket, amikor itt állunk szeretett Vince atya koporsójánál, akit az Úr elhívott a „másik partra Szándékosan azt mondom: vigasztalódva, mert az elválás mindig fájdalmas. Mivel azonban ismertük a drága halott földi életét, bizonyosak lehetünk afelől, hogy ő már a jó Isten boldog látásában él, amelyről a szentmise liturgikus szövegei is beszélnek: „Aki az Isten Fiában hisz, örök élete lesz!” Biztosak vagyunk abban is, hogy P. Törnek továbbra is megmarad szeretett rendje oltalmazójaként, és közbenjár majd az új hivatásokért, melyekre a mai világban oly nagy a szükség, különösen ott, ahol a szerzetesi élet komoly akadályokba ütközik. A Pápai Magyar Intézet rektora, Mont Dankó László mint volt piarista diák is tolmácsolta a magyar papok részvétét, majd közölte, hogy kívánsága szerint Magyarországon helyezik az elhunytat örök nyugalomra a Kegyes Atyák budapesti sírboltjában. Amilyen az élete volt, olyan volt a halála is: „Örömmel halok meg, hogy Kalazanci Szent József társaságában egyszer kipihenhessem magam.” Itt a földön emlékét őrzi a végzett munka és a hitében-nyelvében megmentett magyarság hálás köszöneté. Nyugodjék békességben! (A cikk írója hálás köszönetét fejezi ki P. Albert volt magyar tartományfőnöknek az életrajzi adatok összeállításáért. Legyen szabad itt megemlíteni azt is, hogy hosszú időn keresztül ő ápolta önzetlenül a beteg P. Tomeket.) Simándi Ágnes SZÖVETSÉG T. B.-nek Nem mindig a gyökér a lényeges hanem a súly, a merülés. A példabeszédek is kopott szavakká zsugorodott kellékek lesznek, kövek, ha mondhatatlanok. Örökösen tükröt tisztítani fölösleges. Arcának melege arcodba néz, a többi már csak te vagy, életté lett betű.
