A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-10-01 / 10. szám

444

következtetés, hiszen a farizeus ténylegesen erényes ember, becsületes életet él, a vámszedő viszont ténylegesen bűnös, Isten törvényeinek cégéres semmibevevője. Milyen alapon állítja Jézus, hogy Isten így ítéli meg ezt a két embert?

Már a külső magatartásuk jellemző: a farizeus előre megy, és emelt fejjel áll, hogy mindenki (az emberek is meg Isten is) biztosan meglássa és meghallja; a vámszedő hátul marad, észrevétlenül, és a szemét zavartan lesüti. - A farizeus imája csupa önelégültség, önteltség, megvetés; az, hogy Istent megszólítja, csupán külső keret, valójában csak önmagához, önmagáról, önmagában beszél; Istenre csupán olyan értelemben van tekintettel, hogy lehetőleg szóhoz se hagyja jutni, hanem csodálkozó tanúnak hívja meg az ő feddhetetlen erényességéhez. Ez főleg böjtölésben és a tized megfizetésében áll, vagyis külső (látható, tüntető) cselekedetekben, törvényhűségben. „Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.” — A vámszedő imájában a személyes elem uralkodik. Én bűnös vagyok, de Te Isten vagy! Én kicsi vagyok, Te pedig nagy és jó vagy! Nekem csak bűnöm van, neked kifogyhatatlan irgalmad! Én gonosz voltam és vagyok, Te csupa szeretet vagy! Ha rám tekintesz, újjáteremthetsz engem! „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!”

Kiknek szól ez a példázat? „Néhány elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte.” Bizonyára nekem is szól. Elvben a vámszedővel rokonszenvezek — de gyakorlatban inkább a farizeusra hasonlítok.

A farizeus önmagát nézi; a saját múltjában, nagylelkűségében és eredményeiben gyönyörködik; belekövesedik önmagába. A vámszedő szégyenkezik saját maga miatt, de nem reked meg ebben a szégyenkezésben; tekintete főleg fölfelé és előrefelé irányul, Isten irgalmát nézi, és azért imádkozik, hogy ez az örvény kapja el és szívja magába. Meglátja, elfogadja, akaija Istentől való teljes függését; erre

bízza nyomorult önmagát.

Nagyon tanulságos kiegészítést találunk a szentleckében. Szent Pál dicsekvése első látásra mintha a farizeus imájához hasonlítana: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam; készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az igazságos bíró.” De már