A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

47

MIÉNK AZ IDŐ. Magántulajdonunk. Azt kezdünk vele, amit akarunk. 1 év 12 hónap, 365 nap, 8760 óra, 525600 perc, 31536000 másodperc. Nagybirtokosok vagyunk. Mi minden történhet velünk egy másodperc alatt, a tik-tak között!? Egy szívdobbanás, ami élet. A pulzus majdnem azonos a tik-takkal. Ha kimarad: halál. De az óra tik-takkol tovább nélkülünk is, csak nem nekünk. De maradjunk még szédületes vagyonúnknál. A 31 és fél millió másodpercet szorozzuk be életéveinkkel. Mi minden történt velünk ezalatt?! Ezt tudjuk, mert memóriánk őrzi, s idegsejtjeinkben remeg. Mi minden nem történt velünk?! Ezt nem tudjuk. Isten tudja. Egyszer mi is megtudjuk majd, ha már nincs többé időnk, csak időtlen örökkévalóságunk. De most még miénk az idő, s benne a munka, az alkotás, a termelés, a karrier, a vagyon ... és miénk a jó, amit gondoltunk, mondtunk és tettünk. Mi talán elfeledtük már, de Isten számon tartja. Szilveszter éjjel, amikor egy évet hálával zárunk, és egyet reménynyel kezdünk, rakétáznak és harangoznak. Micsoda disszonancia, de egyben micsoda szimbólum?! A rakéta ragyog, robban és nincs többé, ami maradt belőle, a szemétbe kerül. A harangok tovább szólnak ... az elmúlt idő után beharangozzák a jövőt, s az időtlen örökkévalóságot.

Kínában a kommunista uralom alatt korábban igyekeztek növelni a népszaporulatot. A jelenlegi rendelet szerint a fiatal házaspároknak csak egy gyerekük lehet, s ez sok szomorú történetnek oka. Egy ilyet olvastunk a formózai magyar jezsuiták tudósítójában:

Szemtanú jelentése szerint volt egy fiatal házaspár egy hétéves kislánnyal. De az asszony

újra szült, nagy örömére ez alkalommal fiúgyermeket. Hamarosan megjelent a pártmegbízott, és mondta nekik: tudjátok, mit kell csinálni? A kislány is megértette. Mondta édesanyjának: mama, én nem eszem sokat. Majd gondját viselem öcsikémnek, ne bántsatok. Nem, nem, nyugtatta az anyja. De néhány nap múlva apa, anya „kirándulásra” vitték a kislányt, és a folyóba fojtották.

A MISSZIÓS TEVÉKENYSÉG az emberi természethez és annak törekvéseihez is szorosan kapcsolódik. Amikor ugyanis az egyház bemutatja Krisztust az embereknek, ezzel létük és teljes hivatásuk hiteles igazságát is feltárja nekik; Krisztus ugyanis szerzője és ősmintája a megújított, testvéri szeretetre, őszinteségre és békés lelkü- letre hajló embernek, akit oly kívánatosnak tart mindenki. Krisztus, de az egyház is, amely az evangélium hirdetésével tanúskodik róla,

I