A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-10-01 / 10. szám

442

személy. Nem marad neki más, mint a mardosó csüggedés, az alázatos konokság, a zaklató kitartás abban, hogy igazságszolgáltatásért kiáltozzon és kilincseljen. Tudja, bizonyossággal tudja, hogy végül is neki lesz igaza. El van szánva a kitartásra; ha egyik ajtón kiteszik, a másikon visszajön; kifogyhatatlan leleménnyel váltogatja a módokat, ahogy panaszát előadja, és igyekszik meghallgatásra érdemesnek bemutatni. Szinte mindegy is neki, hogy Isten hamarosan vagy csak nagysokára hallgatja meg; ez oly megdöbbentően váratlan, kellemesen meglepő, mély atyai szeretettől áthatott, oly határozott és gyökeres módon történik majd, hogy az özvegy Jézus szavát teljesen igaznak találja: ,.Mondom nektek, igazságot szolgáltat nekik hamarosan.”

Az ószövetségi olvasmány szinte gyermeki egyszerűséggel beszél el egy példát Isten figyelmes imameghallgatásáról. Mózes egy kövön ülve kitárt karokkal imádkozik a csatát vívó nép győzelméért, és hogy a karja el ne lankadjon, Áron és Húr kétoldalt fölemelve tartják. — Állandó harcainkban szükségünk van Urunk védelmére, segítségére, és ha imádkozunk, biztosan számíthatunk rá.

Ne tagadjuk le a százszor megtapasztalt valóságot: Isten gyakran nem adja meg azonnal, amit kérünk tőle, sőt gyakran egyáltalán nem adja meg, és sokszor a fordítottját adja. Gyógyulás helyett a baj elmérgesedését, béke helyett viszályokat, gyarapodás helyett pusztulást. Jézus maga mondja: ,,Es ő megvárakoztatja őket”, a választottad! Jézus nem ad magyarázatot, igazolást, csupán ténymegállapítást. Miért? ezt a kérdést maga Jézus sem teszi fel. De figyeljük meg: azt nem mondja Jézus, hogy Isten nem hallgat meg. Szívleljük meg, hogy ezt nekünk sem kell mondanunk. Ha eddig nem hallgatott meg, abból csak azt következtethetjük bizonyossággal, hogy Isten várakoztat.

Hogy milyen legyen magatartásunk, azt a szentleckében egy lényeges vonással megvilágítja Szent Pál:,.Maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad.” „A teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjob- bításra, az igazságban való nevelésre.” Ma tehát az igeliturgia nemcsak a konok, kitartó imára tanít, hanem az írások kitartó olvasására is. Hátha Isten azért várakoztat, mert imánkat már meghallgatta, és a meghallgatás mikéntjét már el is mondta a szent iratokban; csak addig várakoztat, amíg fel nem fedezzük az írásban személyesen nekünk szóló üzenetét.

Tanulságos dolog, hogy az özvegy igazságszolgáltatásért nem ment máshova; kitartott a bíró mellett, aki önző érdektelenségével minden kedvét elvehette volna. Az Úr Jézus azt mondja: ha Isten látszólagos hallgatásával, érdektelennek tűnő várakoztatásával kedvedet