A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-10-01 / 10. szám
439 teljesen azt, amire keresztény hivatásuk kötelezi őket, akkor az igazi keresztény családok missziós szelleme világító fáklya lehet. A missziós országok javára irányuló világi apostolkodási területek közül különösen ki kell emelnünk egyet: amikor a helyes földművelésre, a helyes termelési módokra tanítják a népességet, hogy önellátók legyenek, és tudják táplálni országukat; ehhez a földterület is megvan a szükséges nagyságban, a terület termékenysége sem hiányzik, csak a helyes termelési módszereket kell még megtanulni. A másik terület, ahol nagyon tevékenyen közreműködhetnek, s már eddig is megtették, az a missziós ország lakosságának egészség- ügyi ellátása. Orvosokat, ápolókat, kórházi személyzetet jelent ez, s további jótevőket, akik adományukkal, orvosságküldéssel segítenek. Világosan tükrözik ezekben a missziós országokban Jézus jelenlétét, aki körüljárt és jót tett, betegeket, szenvedőket, elesetteket fölkarolva. Világszerte ismert, amit az olasz világi keresztények egyik mozgalma, a Focolarini néven nevezett szervezet végez a missziós országokban, s amit évtizedek óta Amerika katolikusai az orvosi missziós szövetségen keresztül tesznek kötszer, gyógyszer és élelmiszer juttatásával, önkéntes orvosok nagylelkű vállalkozásával. Nem másról van itt szó, mint arról az alapvető tanításról, amelyet a Lumen gentium 32. pontjában olyan világosan megmondott a vatikáni zsinat. Krisztusban és egymásban való egységünk miatt az Egyház minden gyermeke legyen világos tudatában annak, hogy felelős az egész világ felé. Azért ápolják magukban az igazi katolikus szellemet, és szenteljék energiájukat az evangelizáció munkájára. Persze tudni kell, hogy első és mindenek fölötti feladatunk a hitnek a terjesztése, és annak leghatékonyabb módja a saját keresztény hitünket mélységesen átélni. Voltaképpen nem is a vatikáni zsinat, hanem a hegyi beszéd, Jézus világos tanítása az, amiért ebben a hónapban olyan buzgón imádkozunk: hogy a keresztény világiak rádöbbenjenek nagy hivatásukra, s azt főleg a missziós országokban teljes bevetéssel próbálják megvalósítani. Érezzék át a hívők, hogy az a feladatuk, amelyet Jézus számukra kijelölt, hogy ti. a föld sava és a világ világossága, a világ kovásza legyenek imáikkal és áldozatos szolgáló munkájukkal egyaránt. A világi krisztushívők a kereszt- ség és a bérmálás alapján szavukkal és keresztény életük példájával az evangéliumi örömhír tanúi. Meghívhatok arra is, hogy a püspökkel és a papokkal együttműködjenek az ige szolgálatának gyakorlásában. (Egyházi Törvénykönyv, 759. kánon)
