A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-09-01 / 9. szám

431

De mostanában az asztma nagyon szorongatta. Az orvos is gyakran járt a házhoz, s kedélyállapotában szüntelenül lefelé ment, úgyhogy életkedvét elvesztette, és öngyilkossági terveken fondorkodott, ahogy Julis nővére leírta helyzetét.

* * *

Egyik napon aztán a pap megbeszélte a két asszonnyal, hogy eltűnnek házból, és a plébános bezörgetett a csizmadiaműhelybe. Első pillantásra látta, hogy tényleg nagyot változott a mester helyzete, amióta utoljára látta.

— No, mán bizton árulkodtak rám a fehérnépek! — volt a mester első szava.

— Hát árulkodni éppeg nem árulkodtak, de örüljön, hogy ilyen két derék segítőtársat rendelt maga mellé az Úr — egyenesítette ki a pap a mester mondókáját. — Jó szívük, no meg jó lelkűk is van, és nem bírták elviselni, hogy olyan bolondságokon töri a fejét.

— Hát jó lelkek, az biztos. Miattam nem mentek férjbe . . . Szeretem és becsülöm én ükét, de néha a keserűség csak kitör belűlem.

Egy darabig mindketten csak hallgattak. Végül is a mester törte meg a csendet:

— Tudja, plébános úr, engem anyám a fejemre ejtett, mikor csecsemő vótam. Valami megszakadt bennem. Oszt ilyen lettem. Anyám nemsokára meghótt. Apám még előtte. De én megmaradtam. Az Isten álgya meg Julist is, Borist is. ük neveltek fel engem, pedig még űk is gyerekek vóttak. Majd beadtak a városba egy híres csizmadiamesterhez. Nála kitanultam minden csínnyát-bínnyát a mesterségnek. Már mint inas meg segéd is olyan csizmákat csináltam, hogy az iparosok a csudájára jártak. Ez adott nekem életkedvet, meg boldogságot is nyomorúságomban.

A pap figyelmesen hallgatta szenvedő híve vontatott élete históriáját. Közben pedig lelke imádkozva szállt az ég felé, hogy segítséget kapjon, mert úgy érezte, papi tudománya nem lesz elég egy ilyen probléma megoldásához.

— Hány éves a mester úr? - szólalt meg a pap.

— Negyvenhat vónék.

— Nos, és ez a negyvenhat esztendő, mint látom, a helyzetéhez mérten megelégedett és talán boldog is volt?

— Hát, ahogy visszatekintek, azt hiszem, úgy is vótt. Hiszen híres mester vóttam. Szemembe is megmondták.