A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-09-01 / 9. szám

428

Teleki Béla

A KERESZTÉNY CSALÁD FILOZÓFIÁJA IV.

A család végül is életre szóló hivatás. Minden keresztényt erre szólít fel az Isten: „Örvendjetek az Úrban szüntelen! Újra csak azt mondom, örvendjetek! Lelki jóságotokat ismerje meg mindenki. Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmiért. Minden ügyetekben hálaadással párosult imádsággal és könyörgéssel terjesszétek kérésieket Isten elé. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban" (Fii 4,4—7). Ezt a keresztény feladatot: az örvendezést, a lelki jóságot,az Úr közelségét, békéjét és imádatát leggyakrabban a családi élet és otthon keretében élhetjük meg. Itt tanuljuk meg ennek művészetét, életre szólóan gyakoroljuk. Ezért is jó, hogy felbonthatatlan, egy egész életre szóló a keresztény családi életközösség. Csak akkor tölti be igazán hivatását a család, ha egységben marad, ahogy ezt Krisztus kifejezetten tanítja is: ,,Az ember ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, s a kettő testben egy lesz. Úgy, hogy már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza!" (Mk 10,7-9).

Családi hivatásunk felbonthatatlan egységet követel azért is, mert az Úr saját képére teremtette a férfit és a nőt (Tér 1,27). Isten pedig az Atya, a Fiú és a Szentlélek. A családi közösség képe ennek az isteni közösségnek. Nem darabolhatjuk szét az egyetlen Istent „alkotóelemeire", így a családtól sem szakíthatjuk el az apát vagy az anyát önszándékunkból.

Családi hivatásunk áldozatot és önmegtagadást kíván. „Én nem konyhalánynak és takarítónőnek tanultam" — mondta fojtott hangon, könnyeit nyeldesve az asszonyka. — „Én sem szénhordónak!" - vágott vissza ingerülten a férje. A választ és a megoldást talán abban a bűvös „is-is"-ben találjuk meg, miközben tisztázódik előttünk, hogy családi létünk nemcsak a társadalom alapsejtje, hanem istenszolgálat, hivatás is.

Hasonló nehézség bontakozik ki egy másik beszélgetésből: „Itt az ideje, hogy gyermeket vállaljunk. Igen, de most kell a munkába is beledolgozni magunkat. Már az állások elosztásánál kinézik belőlünk, hogy hamarosan szülési szabadságra megyünk, s hátrányos helyzetbe kerülünk. Melyik mellett döntsünk? A gyerekek vagy a hivatás és előrehaladás mellett? ..." A kérdés vitathatatlanul húsbavágó. Talán az Apostol mégis így keresné a kiutat: „Semmit sem hoztunk e világra, s nem is vihetünk el semmit.. . Aki meg akar gazdagodni, kísértés