A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

45

Minden kedves jótevőnknek szívből kívánok máris nagyon boldog karácsonyt és új évet.

Róma, 1985 karácsonyára

P. Salamon Z. László OFMCap. magyar lelkipásztor

S.Sz.

CSERKÉSZTÁBOR: FILLMORE, 1985.

A Magyar Cserkészszövetség Központi Jubileumi tábora 1985-ben Fillmore- ban (USA, New York állam) volt augusztus 16-tól 25-ig, a Sík Sándor cserkész- parkban.

Az 1985. év jelentős évforduló volt a magyar cserkészet számára: egyrészt Magyarországon a cserkészet kezdetei 1910-re mennek vissza, vagyis a fennállás 75. évfordulóját ünnepeltük a táborban, másrészt pedig megünnepeltük a magyar cserkészet külföldi fennállásának 40. évfordulóját, hisz 1945 óta a magyar cserkészet csak külföldön létezik.

875 cserkész jött össze a világ minden részéről, és sok szülő, valamint cserkészbarát is megjelent (az utóbbiak főleg a tábor vendégnapján). Felemelő érzés volt látni a sok-sok fiatalt és gyermeket együtt a tíz napon át, messze az anyaországtól, amint több-kevesebb sikerrel és lelkesedéssel igyekeztek a tábor egyetlen igazán közös nyelvén, a magyar nyelven (mely közülük csak igen keveseknek igazán anyanyelve) érintkezni egymással, új barátságokat kötni, a régieket föleleveníteni, és végezni a tábor gazdag és gazdagító programját. A szokásos — kiscserkész, fiú I-II-III., leány I-II-III., tisztképző, öregcserkész és vendég — al- táborokon kívül a jubileumi tábor újdonsággal is szolgált: a rovercserkészek (17- 25 éves korig) élménydús és feszített altábori programja új színt jelentett a jubileumi táborok összképében.

Jelentős és reményteljes változáson ment, ül. megy át a magyar cserkészet az utóbbi időben: szerte a vÜágon — ahol léteznek magyar cserkészcsapatok — fiatalok veszik át a vezetést. Nagy érdeme egyrészt a Magyar Cserkész- szövetségnek és a korosodó parancsnokoknak a sok, igazán kiváló fiatal megfelelő kiképzése a vezetésre, s hogy képes is az idősebb korosztály önzetlenül és bizalommal átadni a felelősséget egy olyan fiatal nemzedéknek, mely már nem Magyarországon nőtt föl. Másrészt a fiatalok részéről a létkérdésszerű stafétaváltás elfogadása szintén igen tiszteletre méltó és nagyon megbecsülni való esemény, kihívás mindenkinek, aki magyarságát, magyar származását egy kicsit is becsüli. Hisz ezek a fiatalok a rendes, mindennapi tanulmányaik, feladataik és munkájuk mellett, illetve azokon túl vállalják nyelvi, kulturális örökségüknek és a náluk fiatalabbak formálásának a szolgálatát. S mindezt szinte kivétel nélkül úgy, hogy legfeljebb egy-egy magyarországi látogatás alkalmával tehettek szert olyan élményekre, melyek a más nyelvi és kulturális közegben — ahol felnőttek, ami elsősorban az övék, és ami meghatározza őket — magyarságukat életszerűen és iga