A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-09-01 / 9. szám
426 ami még szép, tiszta. Boldogok a tiszta szívűek (Mt 3,8). De az új ugyanakkor hajlékony, meleg, mint a gyermek teste. Meleg, mint a szerető szív. Viszont hiába meleg az étel, ha piszkos. Mitér a meleg vonatkocsi, ha fejfájdítóan rossz, piszkos benne a levegő? A világban tagadhatatlanul sok „melegséggel” találkozunk, csak az a baj, hogy szeny- nyes, piszkos, fertőzött a levegő, a környezet. Ezek a tünetek pedig már félreismerhetetlenül az elmúlás, az öregség, a halál előízét hirdetik. Aki igazán fiatal, annak testben-lélekben tisztának kell lennie, és meg kell maradnia az Isten Fiának szeretetében, vagy mint az írás mondja, „szeplőtelen örvendezéssel” kell megállnia Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelekor (Júdás 24). A következő páros tulajdonság: gyöngéd és erős egyszerre. A világban sokszor túlteng az erő, a hatalom, az erőszak. Pedig az igazi erő éltet, bátorít; növekedést, fejlődést, beteljesedést, üdvösséget jelent. Ez azonban csak akkor valósulhat meg bennünk, ha finom gyöngédséggel, érzelmi gazdagsággal párosul. Nem érzelgős szentimentalizmusról van tehát szó. Az ilyenben nincs sok köszönet. Úgy különbözik a lelki gyöngédség, érzelmi fogékonyság az érzelgősségtől, mint a friss hegyi patak vagy átlátszó tengerszem a zavaros pocsolyától. Aki fiatal akar maradni, annak férfiasnak, erősnek kell lennie a megpróbáltatás^ldözés napjaiban éppúgy, mint az Istenért vagy a felebarátért való munkák nagylelkű vállalásában. S ugyanakkor gyöngédnek kell tudnia lenni, érzelmi gazdagsággal kell bírnia. A Szentlélekről van megírva, hogy „fortiter et suaviter”: fiatalos erővel, friss lendülettel, teremtő dinamizmussal, s ugyanakkor szinte nőies, anyás gyöngédséggel kormányozza a teremtményeket, kinek-kinek tökéletes beteljesedése, a dicsőséges vég felé. Férfiasán nőies és nőiesen férfias. És ha tiszta, meleg szeretet az éltető erő, akkor Isten örök fiatalsága lüktet az üdvösségre, megújulásra vágyó teremtésben. Az ötödik, a „magányos” tulajdonság pedig nem egyéb, mint a szenvedés, a Krisztus keresztje. Benne edződik, finomul, tisztul egyre, érik be a fiatalság. A szenvedés a fiatalság hiteles garanciája. Isten Fiának is a szenvedés által kellett bemennie a „dicsőségbe” (Lk 24,26). A „Szép Szeretet Anyjá énak is a kereszt hétfájdalmú tégelyében kellett örökre fiatallá formálódnia. Talán ezért voltak a szentek a szenvedés ismerői. Ezért nem volt múló a fiatalságuk. Nem különös? A szentek között még keresve sem lehetne találni csak egyet is, aki öreg korára gyerekessé, bárgyúvá,szellemileg bénává vált volna. Egész halálukig megtartották szívbeli, lelki frissességüket, fiatalságukat. Aki Istenhez közel van, az fiatal kell, hogy legyen. Akiben a kegyelem lüktet, az mindig tavaszos. Aki tiszta, gyengéd, erős és szerelés nem fél Krisztus keresztjétől: azon nincs hatalma az öregségnek, elmúlásnak, sem a halálnak.
