A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-09-01 / 9. szám

398

A hit bizalom Istenben, és ezt a bizalmat ajándékozta az Isten.

Az Isten, mint a második olvasmány tanítja, mindig hű marad, hű marad minden jóakaratú emberhez. Ez a jóakarat ember és Isten iránt szolgál alapul a hitnek, amely a hívek közösségében Jézus példájára kifejlődik, és bőséges gyümölcsöt terem az örökkévalóságban.

Magyary Csilla

AZ EUCHARISZTIA SZOLGÁLATÁBAN

Krisztust viszem naponta kis aranyszínű dobozba zárva.

Szívem fölé szorítom

és nem tudok betelni az örömmel,

mert Öt hordozhatom.

öt perc csak a Tabernákulumtól a betegszobáig, ahol egy szenvedő testbe zárt tiszta lélek várja reggelenként boldogan fehér ostyába öltözött Istenét.

Elmondjuk a közgyónást,

az Úr imáját — mindennapi kenyerünkért —,

és alázattal kéijük Isten Bárányát,

hogy irgalmazzon nekünk

és adja meg az Ö békéjét.

Aztán átnyújtom Krisztust, és míg a beteg szívébe zárja köztünk élő Istenét, én hálát adok az Úrnak, mert engem, méltatlant, befogadott az Eucharisztia szolgálatába.

Még mindig nagy ünnepnek számít az a nap, amikor egy fiatal férfi először változtatja át a földnek kenyerét Urunk testévé. A papi hivatás még mindig ajándék, amire várunk,és amit örömmel köszönünk meg. Szükségünk van ma is, ma inkább, mint valaha, olyan férfiakra, akik nem luxuscikkeket kínálnak, nem politikai propagandát űznek, hanem akiket az ember lelke érdekel; segítenek neki, hogy a hétköznapok forgatagában a lelkét el ne veszítse. Papokra van szükség, minél inkább idegeneknek tartja őket az üzleti és a politikai világ, annál inkább.

J. Ratz inger