A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-08-01 / 8. szám
377 Teleki Béla A KERESZTÉNY CSALÁD FILOZÓFIÁJA III. Isten az, aki van, akinek léte örök, akiben mindig a jelen él (Kiv 3,14). Ö az, aki mindig velünk van s értünk van minden helyen, a legkülönbözőbb formákban. Mivel a keresztény ember Isten képmása, azért a keresztény család is a létre, az életre irányul: lét- illetve életközpontú. Mindig abban a tudatban él, hogy Isten jelen és vele van. De abban az értelemben is, hogy a család nyitott a gyermekáldás (127 Zs 3) felé: a gyermek Isten jelenlétét, velünklétét tanúsítja. így a gyermek a mennyországot varázsolja a családba. Elgondolkodtatóak Krisztus figyelmeztetései: 1. Meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül. 2. Angyalaik az égben szüntelenül látják az Atya arcát (Mt 18,10—11). 3. Engedjétek hozzám a gyermekeket. 4. Ilyeneké az Isten országa (Mt 19,13-15). A gyermek tehát a keresztény családban szellemi tőke, kincs, Isten áldása, a család szemefénye. Habár a keresztény ember is tudja, hogy a több gyermek vállalása pillanatnyilag anyagi hátrányt jelenthet, ennek ellenére számtalan keresztény család 3—4 gyermeket vállal tudatosan: Isten iránti szeretetből, a keresztény önzetlenség, áldozatkészség és gyermekszeretet jegyében. Ugyanakkor az is vitathatatlan, hogy hosszú távon a 3—4 gyermekes családok mentik meg gazdaságilag a társadalmat. Ezek a családok tartják fenn a nemzetet is. Tudják a keresztény szülők azt is, hogy a nagyobb gyermekszám még kulturálisan is hátrányos lehet az adott pillanatban. A család jobban le van kötve; kevesebbet utazhat, láthat, szórakozhat, művelődhet, mint a gyermektelen vagy egygyermekes család. Ez mégsem gátolja a keresztény család gyermekszeretetét. Persze hosszú távon a nagycsaládok hasznosak kulturális szempontból is, mert nemcsak fogyasztói, termelői is a kultúrának. Főképp benne teremnek és fejlődnek ki a kultúra hordozói és teremtői.
