A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
39 Szadar Mihály A lőcsfalvi pap naplójából — A jó Isten mentse meg a falut a kommendálóktól — mond - ta a lőcsfalvi pap a tüskevári papnak, akinél látogatóban volt. — Hát neked is bajt okoznak? — kérdezte a tüskevári pap. — Mi az, hogy okoznak! Tudod, városi helyen az újságokban van házassági hirdetés, sőt van házasságközvetítő iroda. Ha valaki házasodni akar, s nincs ideje társasági életet élni, vagy nincs megfelelő ismerőse, vagy ü- A KOMMENDÁLÓK gyetlen a másik nem körül, szépen megszerkeszti a házassági hirdetést, lefizeti az összeget, és vár. Néha jelentkezik valaki, néha senki. . . De faluhelyen nem így van! — Bizony, nem — hagyta helyben a tüskevári plébános. — Faluhelyen a kommendálók csinálják ezt. — Nekem volt egy osztálytársam a gimnáziumban — szólt a lőcsfalvi pap. — A minap találkoztam vele Egerszegen. Tudod, mi lett belőle? Házasságközvetítő. Irodát nyitott, titkárnőt tart. Azt mondja, egész jó mellékfoglalkozás. Ő is hirdeti magát az újságokban. — Es mink, szerencsétlen papi emberek meg bajlódunk az így összeboronált felek problémáival — nevetett a tüskevári pap. * * * A lőcsfalvi pap plébániáján is élt egy ,,kommendáló” házaspár. Ez volt a népi nevük. Már jól benne voltak az időben. Gyermekeik már szerteszét mentek. Ráadták magukat a „kommendálásra”. Ismerték hét falu fiatalságát, özvegyeit, elváltjait, főleg a magányosság miatt szenvedő egyéneit, azok rokonságát, de főleg a pártában maradt vénlányokat és az agglegényeket. Ezek körül ólálkodtak, s ajánlgatták nekik a megfelelő párt. Egy ilyen bonyodalom után, melyet a kommendálók okoztak, került ismeretségbe a lőcsfalvi pap Szomjas Gusztávval és nejével. Egyik napon beállított a paphoz Szomjas Gusztáv. — Megbocsássák a főúr, ha háborgatnám! — Csak üljön le, s ki vele azzal, ami háborgatja! — szólt jókedvűen a pap. — Az úgy van, főúr, ha nem tudná, hogy én meg a feleségem ráadtuk magunkat a „kommendálásra”.
