A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-08-01 / 8. szám

345

Augusztus 31 - ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP ISTEN GYERMEKEINEK KIS ÚTJA

Sir 3,17-18.20.28-29;Zsid 12,18-19.22-24; Lk 14,1.7-14.

A mai olvasmányok üzenetét talán ebben az egy mondatban foglalhatnám össze: ,.Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű. ”

Sirák fia könyvének mai napra rendelt része szóról szóra megfontolandó. Dicsén a türelmet, mely kiváltja másokból a szeretetet, és ez többet ér minden emberi dicséretnél; és dicséri a szerénységet, ami viszont kedvessé tesz Isten előtt. A kevély ember — lelki beteg. Az okos szív figyelemmel hallgatja és örömmel fogadja a bölcsességet.

Isten végtelen szeretetének és jóságának a jele, hogy az alázatos szívű, szelíd Jézus képében jelent meg közöttünk. így bizalommal és szeretettel közeledhetünk hozzá. A mai evangéliumban szerénységre és önzetlen szeretetre tanít bennünket az Úr. Ne legyünk törtetők, ne akarjuk kierőszakolni magunknak mások tiszteletét, elismerését; az asztalnál ne akarjuk mindenképpen elfoglalni az első helyet.

Egy alkalommal papi társaság gyűlt össze a püspök asztalánál. A legfiatalabb káplán szerényen az utolsó helyet akarta magának biztosítani. A püspök észrevette, és derűsen odaszólt neki: ,,Ne keresgéljen, fiam, üljön csak le nyugodtan oda, ahol hely van, mert ahova maga / ül, az biztosan az utolsó hely.” Végeredményben nem az számít, hogy hol ülsz, hanem hogy ki vagy. Mindig kellemetlen és megszégyenítő, ha az embert az élet állítja fel, és teszi az őt megillető helyre, mert magától nem tudta megtalálni azt.

Arra is figyelmeztet Jézus, hogy könnyű nagylelkűnek lenni és megtisztelni azokat, akiktől az ember jutalmat és viszonzást vár. Aki embertársát tiszteli, mert az Isten gyermeke, és segíti, mert Krisztusban testvére, az nem földi, de égi és örök jutalomban részesül. „Amit egynek tesztek testvéreim közül — mondotta Jézus —, azt nekem teszitek.”

„Nagy lettél? Annál inkább alázd meg magad!