A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-08-01 / 8. szám

343

Bóday Jenő

VASARMAPI GOKJDOLATOk:

Augusztus 17 - ÉVKÖZI 20. VASÁRNAP ISTEN KEZÉNEK SÚLYA

Jer 38,4-6.8-10; Zsid 12,1 -A; Lk 12,49-53.

A hívő ember Istenben bízik, s az Ő gondviselő jóságára hagyja rá magát. Amikor ezt teszi, helyesen cselekszik. Atyánk az Isten, aki törődik velünk, és mindent azok javára fordít, akik szeretik Őt. Elbizakodottság lenne azonban arra gondolni, hogy ezért minden megpróbáltatástól megóv bennünket. Különösen akkor, amikor bűnös magatartásunkkal szinte kihívjuk, hogy Isten lesújtson ránk. Ezt kell tennie, mert szeret bennünket, és megtérésünket másképp nem tudja elérni. A szülő, aki szereti gyermekét, kell, hogy - amikor arra szükség van - büntetni is tudjon. „Aki jól szeret, jól büntet” - mondták a régiek.

Az első olvasmányban Jeremiás próféta a zsidók számára a legrettenetesebb büntetések egyikét helyezi kilátásba: az Úr megengedi, hogy Jeruzsálem s benne Isten temploma elpusztuljon. Ez szinte káromlásként hangzott; majdnem úgy, mint ha ma pl. a római pápa isteni kinyilatkoztatásra hivatkozva jelezné a nyugati világ közeli pusztulását.

Jeremiás nem rémisztgetni akarta népét, hanem bűnbánatra, az igaz Isten imádására buzdítani. Isten nem elpusztítani akarta a ,,kiválasztott népet" — bármennyire is hűtlenek lettek Hozzá —, hiszen nekik küldetésük volt: ők hordozták a messiási ígéretet; de ahhoz, hogy ezt a hivatást betölthessék, meg kellett tisztulniok.

Ha erre maguktól nem vállalkoznak, a szenvedés tüze fogja ezt rajtuk végbevinni. Ha kell, Isten azt is megengedi, hogy a templomot az ellenség megszentségtelenítse és lerombolja. Ezt hirdette Jeremiás — bármennyire fájt is neki, hogy ezt kell hirdetnie. Nem hittek neki. Vajon mi hiszünk a Szűz Anya lourdes-i, fatimai figyelmeztetéseinek?

Jézus tüzet hozott a földre, a szeretet tüzét, mely tisztít és jóra serkent. A történelmi katasztrófák idején a gonoszok még gonoszab-