A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-08-01 / 8. szám
340 olyan kevés időnk van, amikor dolgozunk, mert legfeljebb egy szer- vuszt mondunk a munkapadnál a barátunknak, vagy ráköszönünk arra, aki melletünk hajt el; vakáció idején azonban el tudunk menni ismerősöket látogatni, baráti összejövetelekre, tudunk egymással beszélgetni, szórakozni, tudjuk a közösséget, az összetartást ápolni. Azért felbecsülhetetlen mindezeknek az erőknek a biztosítására a régi idők közös vallásos élménye, amely átlag vasárnapon vagy hétvégen nyilatkozott meg a közös mise, a közös istentisztelet, közös ájtatos- ságok, zarándoklatok, búcsújárások formájában. Nagy érték a közös istentisztelet öröme, az a találkozás, az a béke, az a szabadság, amely ilyenkor elönti a szívet és a lelket. Egész hétre tárolható és magunkkal vihető kincs. Mióta az új torontói magyar templom megnyílt, s a templom- épület, a plébánia és az iskolát között nagy szabad területünk van, öröm volt nézni a híveket a szép nyári és koraőszi időben; szinte nem tudtak elszakadni a helytől, mert ismerősökkel találkoztak, elbeszélgettek és örültek. Együtt örültek az új templomnak, és együtt örültek egymásnak. Krisztus szabadosai, Krisztus hívői a keresztények, mondotta a kiváló belgyógyász professzor, Korányi Sándor; és azt is mondta, hogy az ilyen közös istentiszteleteknek, vallási élményeknek óriási jelentőségük van egyéniségünk építésében. Megadják az erőt, hogy elviseljük az életet, megadják a kegyelmet, hogy jobban szembenézzünk magunkkal, mit tettünk a közösségért, és mit tehetünk a közösségért, és mit kapunk a közösségtől. Közös istentisztelet, közös találkozás Isten színe előtt, emberek találkozása lesz nemcsak Isten dicséretére, hanem az ember országának építésére is. MISSZIÓS:. . .azokért, akik Afrikában éhen halnak. Sajnos, a szándék témája nem ismeretlen senki előtt. A hírközlő eszközök beszámolóiból, képernyőjéről mindenki látta és hallotta, szinte személyesen megtapasztalta az ínség sújtotta területeket; látott csonttá és bőrré aszott, haldokló embereket száz- és ezerszámra. A tény ismert; annál sürgetőbb az imaszándékunk, mert ez a tény még sokáig fogja kísérni Afrikát. Úgy mondják a szakértők, hogy Afrika nem képes táplálni a mai eszközök, a mai mezőgazdasági módszerek mellett az ő lakosságát. Afrika sokak szerint a jövő egyik kulcsproblémája az elkövetkezendő évtizedekben. Gyorsabban szaporodik, gyorsabban nő a lakosság létszáma, mint a lakosság rendelkezésére álló élelmiszer. Bár az utolsó években az elmaradott országok megsegítésének eredményeként a gazdasági élet fejlődése erősebb és nagyobb volt, mint Nyuga-
