A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-07-01 / 7. szám
331 bűnbánókat ismét befogadta az eucharisztikus közösségbe kézfeltétel és könyörgő imádság által. Mindnyájan örömmel ölelték keblükre a megtérőket, mert a tékozló fiú, aki elveszett, most ismét hazatért, és újból részt vehetett az Eucharisztia ünneplésében. Ez volt az első évezred gyakorlata, eléggé súlyos bűnbánati fegyelemmel, amit még az is növelt, hogy egy életben csak egyszer volt lehetséges a bűnbocsánat szentségét elnyerni. A bűnbocsánatnak a folyamata, amint láttuk, négy elemet foglalt magában. Az első eleme ennek a folyamatnak az, amikor a bűnös Isten kegyelmétől érintve szívében megtér; a második elem, amikor megvallja bűnét az Egyháznak a püspök előtt; a harmadik, amikor elvégzi a bűneiért kiszabott penitenciát, elfogadva az üdvösséges kiközösítést; a negyedik az egész kiengesztelődési folyamat liturgikus megünneplése a kézföltétellel és a feloldozás imájával. A szentségi folyamatnak ez a menete némiképpen megváltozott az egyéni gyónás bevezetésével, ami a 7. században Írországban kezdődött el, és onnan lassan teijedt át a kontinensre, míg kb. az ezredforduló táján általánossá vált. Mit jelentett ez a változás? Elsősorban azt, hogy a hívek most már nemcsak egyszer egy életben, hanem többször is meggyónhattak. Azután nemcsak akkor járultak a szentséghez, amikor súlyos bűnt követtek el, hanem elnyerhették a szentségi feloldo- zást bocsánatos bűneikre is. A kiszabott penitencia is némiképpen módosult és csökkent. A legfeltűnőbb változás azonban abban állt, hogy a szívbeli bánat és gyónás után közvetlenül meg lehetett kapni a felol- dozást, és utána kellett csak a penitenciát elvégezni. Ez a második évezred penitenciális gyakorlata, ami jelenleg is a bevett szokás. Most, amikor a harmadik évezred küszöbén állunk, a bűnbocsánat megújított szertartása újabb strukturális változást ajánl. A bűnbocsánati folyamatnak kétségkívül az első és mindenképpen legfontosabb eleme maga a megtérés, bűnbánat (metanoia, konverzió), az Istennel való kiengesztelődés szívünk mélyén. Lehetséges azonban, hogy szívbeli bűnbánat után valaki közvetlenül megkapja a feloldozást. Az új szertartáskönyv ezt lehetségesnek tartja, amikor bizonyos körülmények között megengedi az ún. „általános feloldozást” mint a szentségnek egy lehetséges formáját. Vagyis egyéni gyónás nélkül, egy közös bűnbánati liturgia keretében, közös általános bűnvallomás után, általános feloldozásban részesülhet a bűnbánó. Még az is feloldozást nyerhet ilyen alkalommal, akinek súlyos bűnei vannak, de neki később egyéni gyónásban is meg kell vallani bűneit, és el kell végeznie a kiszabott penitenciát. Figyeljük csak meg, mi történt itt. A négy lényeges elem között a feloldozás az első évezredben a negyedik helyen állt, a máso-
