A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-07-01 / 7. szám
325 úgymint Szabó Lőrinc, Rónay György, Weöres Sándor és mások. 1957- ben még egy fontos esemény történik Eliot életében: házasságot köt titkárnőjével, Valerie Fle teherrel. (Előző felesége már 1947 óta halott.) Eliot életének az utolsó szakasza a legboldogabb. Keveset ír már, sokat utazik, és nem minden irónia nélkül fogadja azt a megbecsülést és tiszteletet, melyet mint Nobel-díjas költő kap. T. S. Eliot lelki fejlődését aránylag könnyű végigkísérni, mert versei hitelesen tükrözik azt. Az Átokföldje feltárja azt a boldogtalan lelkiállapotot és teljes zűrzavart, mely lelkében uralkodott. De azután lassan megindul a megtérés és kiengesztelődés útján. Megbékél Istennel és az egyházzal is. Az egyház vonzó lesz számára mint örök és változatlan ideálok hirdetője egy gyorsan változó korban. Színdarabjaiban feltűnik a rejtőzve dolgozó Isten, aki erőt ad,és az ember üdvösségét munkálja. A Négy Kvartett pedig a lelki beérés és megnyugvás versciklusa, amely hirdeti, hogy minden kutatásban, mozgásban, az idő változó forgatagában, az elmúlásban a Kezdet és a Vég, az Alfa és az Omega, maga Krisztus van jelen. T. S. Eliot 1965. január 4-én hal meg Londonban. Halála előtt végrendeletében meghagyja, hogy hamvait East Cokerben helyezzék nyugalomba, abban a faluban, ahol ősei éltek, és ahonnan a XVII. században Amerikába vándoroltak. Befejezésül álljanak itt az East Coker című versének zárósorai: Otthon az, ahonnan elindul az ember. Ahogy öregszünk, A világ egyre idegenebb, a halottak és az élők szövevénye Egyre bonyolultabb. Nem a telített pillanat, Az elszigetelt, aminek nincs előttje, sem utánja, Hanem az életidő lángolása minden pillanatban. Es nemcsak egy ember életideje, Hanem öreg köveké, amiket nem lehet kibetűzni. Ideje van az estnek a csillagfény alatt, Ideje az estnek a lámpafény alatt (A fényképalbumos estnek). A szeretet akkor majdnem önmaga, Ha nem fontos többé az itt és a most. Az öregeknek kutató útra kell menni Nem fontos az itt meg az ott Fontos csak a csöng és a mégis előre Egy másfajta telítettségbe Új egyesülésbe, mélyebb kapcsolatba A sötét hidegen át, az üres kietlenségen át, A hullámzúgáson, a szélzúgáson, a viharmadár mega barna delfin Nagy vizein át. Végemben a kezdet. ( Vas István fordítása)
