A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

34 küldjék a tehetséges Jóskát. A középiskolában végig szorgalmasan tanult. Vártam, mi lesz. Amikor a középiskolát befejezte, azt reméltem, hogy jelentkezik a Jézus Társaságába. Nem így történt. Mivel az egyetemi felvételi vizsgája jól sikerült, a mérnöki szakot választotta. Miért nem ment mindjárt jezsuitának? Még nem volt biztos a hivatásában. Az egyetem négy éve alatt elhatározása megérlelődött, és felvételét kérte a Jézus Társaságába. Apja nagyon elszomorodott emiatt. Sőt egy ideig talán még a vallását sem gyakorolta. Lassan megértettem vele, hogy fia helyesen cseleke­dett, mivel még nem volt biztos a hivatásában. Apja megértette, és többé nem el­lenkezett. Jóska remélte, hogy szülei rész fognak venni első miséjén. A Gondviselés­nek más volt az elgondolása. Apja meghalt. Mondtam Jóskának: Apád az égben megtudja majd felszentelésedet. (Biztos vagyok abban, hogy az Ur az ilyen fon­tos földi eseményeket közli a mennyei boldogokkal.) Honnan tudom, hogy az apja az égben van már? Ezt nem tudom, csak remélem. Arról nem tudunk sem­mit, hogy mikor kerül valaki a mennybe, meddig szenved a tisztítótűzben, ha oda kerül. Jóska szentelésén részt vett anyja, rokonai és én is. Megható volt, amikor anyjának megköszönte, hogy engedte hivatását követni. Anyja most boldog. Miért? Meg kell érteni az emberi pszichológiát. Ha valaki családot alapít, az új család tagja lesz. Saját családja számára elveszett. (Természetesen ezt minden család tudja. S ha okos, szépen beleegyezik ebbe.) Ha azonban valaki szerzetes vagy szerzetesnő lesz, továbbra is a család tagja ma­rad. Ha a családban nagy baj van (pl. haláleset), a szerzetes vagy szerzetesnő ha­zamegy egy időre, hogy az ügyet elintézze. A család ilyenkor döbben rá, micsoda áldás egy család számára, ha valamelyik tagja szerzetes vagy szerzetesnő lesz. Jóska ma már buzgó pap. A Jézus Társaság még tovább képzi ezt a nagy­szerű fiatalembert. Külföldre küldi tanulni. Ez a tanulás nem elveszett idő, mert minél jobban ki van képezve egy szerzetes, annál többet tehet. Országunk igen nagyra becsüli a tanultságot. Fontos, hogy katolikus veze­tőink (amilyen Jóska is biztosan lesz) külföldi diplomával is rendelkezzenek, hogy egy állami iskola vezetője se mondhassa: a maguk iskolájának az igazgatója nem tanult eleget. Imádkozzanak Jóskáért (ma már Hoang József atya), hogy minél többet tehessen a taiwani egyházért. Lelkünk pásztora és oltalmazó- ja úgy rendezte el egyháza ügyét, hogy választott és tulajdon vére árán szerzett népének a világ végéig mindig legyenek papjai, nehogy a keresztény nép bármi­kor is olyan legyen, mint a nyáj,amely­nek nincs pásztora (...) Mivel pedig „a hajó kormányosának és utasainak egy az érdeke , azért az egész keresztény népet rá kell ébreszteni kötelességére: kitartó imádsággal, sőt más rendelke­zésre álló eszközökkel is működjék köz­re abban, hogy az egyháznak mindig le­gyenek papjai, mert nem nélkülözheti őket isteni küldetése teljesítésében. (A II. vatikáni zsinat)

Next

/
Thumbnails
Contents