A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-07-01 / 7. szám
311 (egyességet) alkot; összeköti őket az ima és a szeretet. A szentmisében kifejezésre jut a három csoport összetartozása. A dicsérő éneket az összes szenttel együtt énekeljük: „Szent, szent, szent a mindenség Ura, Istene.” Megemlékezünk elhunyt testvéreinkről: „Bocsásd őket szent színed látására.” Könyörgünk a Boldogságos Szűz és a többi szent (apostolok, hitvallók, vértanúk) közbenjárásáért, hogy velük együtt részesei lehessünk az örök életnek. De az Eucharisztiában főleg a földön élő Krisztus-hivők közössége, „egyessége” fejeződik ki: „valamennyien egy test vagyunk, akik az egy kenyérből részesedünk” (lKor 10,17). De az egyház a szent ,,dolgok" közössége is. A görög eredeti ezt a jelentést is hordozza. Vagyis minden hívő ugyanazokban a „szent dolgokban”, a szentségekben részesedik. A szentségek látható jelek, amelyek kegyelmet közvetítenek. Jézus figyelembe véve az emberi természetet, külső jelekhez akarta kapcsolni lelki ajándékait. Az egyházban hét szentség létezik: keresztség, bérmálás, bűnbocsánat, Eu- charisztia, betegek kenete, egyházirend, házasság. A szentek közössége és a „szent dolgok” (szentségek) közössége tehát azt jelenti, hogy valamennyi Krisztus-hívő egyetlen közösséa jóízű kacsasült mellé. Csak ezután jött a többi, végehosszasevolt sorban: csirke, sertés, kagylóféle, halak hosszú sora, vagy tíz fogás. Nevetve megbeszéltük, hogy „csap-szuí nincsen, hiszen azt úgy találták föl Kaliforniában, hogy két éhes amerikai a zárás előtt egy kínai vendéglőben kö- nyörgött valami ételért, legalább egy kis maradékért, ha már más nincs. Állítólag a szemetes ládából elő is halászták az összekeveredett maradékokat, s az asztalra tették azzal, hogy itt a „csap-szuí', vagyis a maradék — mert a két kínai szó ennyit jelent. Mire az ebéd végére értünk, s már alig szuszogtunk, megjelent az utolsó tál mindenféle kínai gyümölccsel és haféle fagylaltgombóccal. A három gyerek a fagylaltra vetette magát. A szülők meg a vendégek csillogó szemmel figyelték, mennyire élvezi a két amerikai gyerek mellett Wendy is a ,jpin-tyi-Unget”, vagyis a fagylaltot. Mivel ,fizerencsesütemény(' is hoztak legvégül, amit itt „fortune cookie"- nak hívnak, tréfára fogtam, és biztattam Mister Jut, hogy a fagylalt már régen meghonosodott Kínában, de mi lenne, ha nagyvállalatot alapítana, és meghonosítaná Kínában a „szerencsesüteményt" is, ami ott ismeretlen?! Egy billió emberből hány millió húzná elő a kis cédulát, amire mindig valami jó dolog van nyomtatva. ..? Míg ezen nevettünk, körülnéztem. Aztán kértem, vegye teáscsészéjét mindenki a kezébe, és szürcsöljük a jó dél-kínai teát a következő gondolattal:
