A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-07-01 / 7. szám

306

63 éve, az egyházközséget megszakítás nélkül a ferencesek gondozzák azzal a lel- külettel, melyet Szent Ferenctől örököltek. Ezt a gondozást folytatja jelenleg Kiss Máté, Csete István és Pier Piusz.

És közben ment tovább az élet. Hibák, gyarlóságok, bűnök is előfordultak. Voltak köztünk hűtlenek és hálátlanok is. Nem mindegyikünk ismerte föl és értékelte az Isten adományát. De a Bölcsesség mindent hol erős kézzel, hol kedvességgel elrendezett. A roeblingi temetőben a Föltámadás Oltára körül sugáralakban magasodnak a sírok. Közel harmincán alusszák már örök álmukat. A vatikáni zsinat, az a csendes szellő, amiből orkán lett, bennünket is megtépázott. Otthon a kommunizmus tönkretette a rendet. Tehetetlenül állunk a viharban, és aggódunk a jövő miatt. De minden a Bölcsesség erős kezétől és kedvességétől függ.

Vallom, hogy amit a magyar ferencesek tettek Amerikában, ha kis mértékben is, az Isten dicsőségére van. Előmozdította az emberek lelki boldogságát, és talán a jövő magva is él benne, bár emberi számítás szerint erre alig van remény. Állítom, hogy szép volt, valóban katolikus, magyar és Szent Ferenc-i volt, amit tettünk Amerikában az emigrációban. Kár lenne, ha elveszne magyarságnak, hazának, rendnek, Egyháznak, Amerikának, amit alkottunk. De akárhogyan lesz is a földön, bírjuk a Lélek biztosítását, hogy tetteink elkísérnek bennünket a Bárány színe elé az égbe ... (Jel 14,13).

Varnusz Xavér

LISZT FERENC EMLÉKEZETE (1811-1886)

„Egy orvos van: Krisztus, és egy orvosság: az örök élet.” 1866, Róma

Liszt Ferenc haláláról való emlékezésünk messze meghaladja az évfordulók megünneplésének szokott kereteit. Az ő neve hatalmas gondolatok szimbóluma az egész keresztény világ számára. Az első ilyen gondolat az abszolút igazság és kegyesség keresése az élet útjain, s ennek előfeltétele: a minden emberi gyengeségen felülkerekedő valláserkölcsi komolyság. A másik gondolat az elfogulatlanság a különböző fajok, népek sajátságai iránt, amely nélkül sohasem lenne elképzelhető a világ népeinek olyannyira áhított testvérisége. Jelenti továbbá Liszt Ferenc neve a nép leikéből való megújulás elvét és követelményét az irodalomban, zenében és képzőművészetben egyaránt. Jelenti végül a hit alapjain álló művészetek áldásának kiterjedését a legszélesebb néprétegekig. E nagy gondolatok jegyében kereste az összefogást és az együttműködést minden népek legjobbjaival.

Liszt Ferenc magyarnak született, magyarnak vallotta magát. Ezt sokan szerették volna megcáfolni azzal, hogy Liszt még magyarul sem tudott. De hiszen Széchenyi István, a „legnagyobb magyar” is franciául írta naplóját, és Eötvös Jó