A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-07-01 / 7. szám

293

Minden bajban — szoktuk mondani — Isten becsuk egy ablakot, és kinyit egy ajtót. A kínai menekülés közepette Hongkongban nagyszerű új lehetőség nyílt. Óriásira duzzadt a közösség, és a gyermekek nevelését, az ifjúság nevelését, tanítását, gondozását Hongkong komolyan veszi. Katolikus vezetésű iskolák alakultak állami támogatással, s ezekben az iskolákban nagyon sok keresztény, nagyon sok katolikus tanerőt alkalmaztak. Állami ellátásuk, fizetésük megvan; az iskolaépületek liturgikus ténykedéseknek, miséknek, közös össze- gyülekezésnek, ifjúsági tevékenységnek adnak helyet, éspedig jó helyet. Ma 313 ilyen katolikus vezetésű állami iskola van; ezekben több mint 300000 diák tanul, közülük majdnem 30000 katolikus. A tanárok száma 10000 fölött van, s ezek közül 4000 katolikus. Már régen is a távol-keleti nagy országokban — mint Kínában és Indiában —a katolikus szerzetesi iskoláknak, missziós iskoláknak óriási tekintélye volt a komoly nevelés miatt. Azok az iskolák ugyan angolok voltak; de jól tudta Kína is, India is, hogy a világ kereskedelme, gazdasági élete, tehát a Nyugattal való kapcsolat lehetetlen egy nyugati nyelv tudása nélkül. Azért főleg az értelmiségiek, a tanultak között nagyon erős a keresztény hatás. Ez a keresztény hatás tovább terjed az egyszerű emberek közé is, és rajtuk keresztül más befogadó országokba is, mint pl. Kanada, ahova nagyon sok kínai jön; gyakran találkozunk Hongkongból jött mintaszerű, derék katolikusokkal. A torontói magyarok Szent Erzsébet-temploma 1985-ig a kínai városrész közepén volt. Sosem felejtem el azt a szombat délutánt, amikor egy kedves, intelligens, jól öltözött kínai fiatalember szépen beköszönt; elmondta, hogy most jött Vancouverből, egyetemre fog járni, mert ösztöndíja van, a zeneakadémiára. Azt kérdezte, mikor van szentmisénk, kínai nyelven. Mondom, ez magyar templom; de innen két-három utca távolságra van a kínai közösség katolikus temploma. Hálásan megköszönte, és templomunkban megállva azt kérdezte, hogy nyári időben adnánk-e majd lehetőséget, ha máshol nem talál helyet, itt a templomteremben levő zongorán gyakorolni. Mondtam, kész örömmel.

Ez az egyházi jelen a küzdelmes múlt után Hongkongban. Ez év decemberében lesz két éve, hogy létrejött egy kínai—angol megegyezés. Az angol miniszterelnök és a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke megállapodtak abban, hogy 1997-ben Hongkongot visszacsatolják Kínához. Ennek a megállapodásnak döntő következményei vannak Hongkong (jelenleg) hatmilliónyi lakosának jövőjére. A megegyezés egyik pontja úgy rendelkezik, hogy a vallásos szervezetek s azok tagjai megtarthatják kapcsolatukat egymás között és szerte az egész világon minden rokon szervezettel és azok tagságával; iskolák, kórházak és szeretet intézmények szabadon fognak működni, folytathatják azt a gyakorlatot, azt a működést, amelyet most vallásos veze-