A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-06-01 / 6. szám
286 A pap megköszörülte a torkát, és amennyire tudta, elváltoztatta a hangját, s megszólalt: — Az üveges! — Hát csak gyűjjön, mert épp üvegesre van szükség - kiabálta Rozi néni a láthatatlan vendég felé. - Ezek az átkozott kölykök nem bezúzták az ablakomat! Hogy az ördög vinné el valamennyit a pokol legmélységesebb fenekére! — rikácsolta tovább. — Hát gyűjjön be, oszt fódozza meg az ablakot — folytatta a háziasszony az invitálást. A pap sem restellte, hirtelen benyitott nagy köszönéssel: — Dicsértessék a Jézus Krisztus! Itt vónék, az üveges! Rozi néni majd’ hanyattesett a hintaszékéből, s Kurtyákné, a vendége is csak tátotta a száját. A pap pedig, bár nevetős kedvében volt, lefékezte magát, s csak mosolygott. * * * A történet futótűzként terjedt el a faluban. Az egész falu nevetett. Most látták csak, hogy papjuk humoros egyénisége valójában villámhárító, mely levezeti a feszültségeket, mert Rozi néni ezek után megszűnt kritizálni papját, s elfogadta ,,nevetős” jellegét. A lőcsfalvi pap pedig tovább használta humorérzékét és nevetős képét hívei lelki gyógyítására és belső egyensúlyuk helyreállítására. Káplánjával pedig megállapították, hogy a humor és a nevetés hasznos lelkipásztori eszköz, még ha az Úr Jézusról nem is olvassuk a Bibliában, hogy valaha nevetett volna. Mert Rozi néni egyik fontos érve papja bírálásában éppen az volt, hogy az Úr Jézus sohasem nevetett. — De volt humorérzéke — jegyezte meg a káplán úr. — Mert vegyük csak az esetet, mikor az alacsony termetű Zakeus nem láthatta Jézust a tömegből, hát fölmászott a fügefára, hogy láthassa. Jézus észrevette, és felkiáltott hozzá, hogy jöjjön le, mert ma vele akar letelepedni az asztalhoz. Erre a pásztor és káplánja együtt nevettek, s ha a lőcsfalvi pap nem is üvegezte be Rozi néni betörött ablakát, de üzent az igazi üvegesnek, hogy menne el Rozi nénihez, és tenné meg a szívességet helyette. Mikor az üveges megérkezett, mint maga mondta később, alig tudta az üvegezést elvégezni a nevetéstől, mert Rozi néni maga is annyira nevetett, hogy a könnyei is kicsordultak.
