A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-06-01 / 6. szám
278 János állapota rosszabbodott; az alkohol utáni vágya erősödött. Már senki sem tudott megállni előtte, mindenkivel kiabált, Margitkát meg ütni kezdte. A munkáját is elhanyagolta, többször kimaradt, felületes, késve járó lett, és elbocsátották. Három hónapig keresett munkát eredménytelenül, majd feladta a keresést is. Ezután csak otthon ült és ivott. Elitta a kenyér árát, a cipő árát, a heti kosztpénzt is Margitka keresetéből, ha hozzájutott. Emberi mivoltából kivetkőzve szánalmasan lesüllyedt. Egyik este visszaesett az első emeletre kígyózó lépcsőről. Egy törött borda átszúrta a tüdejét, és kórházba vitték a mentők. Hetekig feküdt az ágyban lázasan. A lélegzetvétel is nehezére esett. De nem ettől vagy fájdalomtól szenvedett, hanem az alkohol hiányától. Hiába könyörgött az ápolóknak, nem segíthettek rajta. Kegyetlen harcot vívott a szervezete az oxigénért meg az alkoholért. Az első héten őrjöngött, kiabált, veszekedett. Aztán kezdett lecsendesedni. A második héten búskomor lett, senkihez sem beszélt, csak nézett bele a nagy semmiségbe. Hideg üresség vette körül, a lelke is meg volt dermedve. Persze Margitka meg a gyerekek mindent elfeledve, megbocsátva oda- adóan látogatták, de velük sem beszélt János. A fal felé fordította az arcát, ahogy beléptek az ajtón. Tíz nap óta volt már alkohol nélkül, és a józanság kezdett benne felülkerekedni. Szégyellte az életét a család előtt, de nem volt bátorsága vagy ereje, hogy bevallja. Egyedül érezte magát, nagyon-nagyon egydül. Legszívesebben meghalt volna, hogy megszabaduljon tőlük meg saját magától. De nem lehetett. Jézusnak más tervei voltak. Egy délután a kórházi lelkész ült az ágya mellett, amikor János némi alvás után kinyitotta a szemét. Először ki akarta küldeni, majd visszaesve a párnára megadóan intett a kezével, hogy maradhat. Neki már úgyis mindegy, kész meghalni. Nincs értelme az életének. A család előtt elvesztette a becsületét, alig tud lélegzeni ezzel a megroncsolt tüdővel, a rákot újra megkaphatja, alkohol nélkül nem tud, és nem is akar élni. Munkája sincs, azt sem tudja, hogy mihez kezd, ha kiengedik a kórházból. Olyan egyedül van a saját gondolataival. Fájdalom hasított a szívébe a reménytelen helyzete miatt. A lelkész meg csak beszélt szép csendesen Jézusról az Olajfák hegyén, amikor a tanítványai elaludtak mellette, a keresztúton, amikor elesett a kereszt alatt, a Cirenei Simonról, aki felemelte Jézust és segítette a keresztjét vinni, amikor a tanítványok otthagyták Jézust egyedül a két lator között. . . János évek óta templomba se járt, mégis az ismerős bibliai történetek meg a lelkész lágy hangja belelopták magukat a szívébe. Ele-
