A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-06-01 / 6. szám
274 tót pénzt elfogadni a gondozásért. Világosan látja, hogy ennek elfogadása előbb vagy utóbb oda fog vezetni, hogy a jobb módú betegeket részesítik majd előnyben, és a szegénykét elhanyagolják. Alfonza anya egészsége 75 éves korában hirtelen romlani kezd, és 1926. július 8-án meghal. Megmaradt holmija között találják meg naplója töredékeit és azokat az irányelveket, melyeket egész élete folyamán követett: „Istennek akarok engedelmeskedni bárhol, bármikor, bátran." „Mindent Isten jelenlétében akarok látni, vagyis megszabadulva önző személyiségemtől és elfeledve saját létezésemet." „Sohasem fogom védeni magam, sohasem fogok panaszkodni." Rab Zsuzsa HÁROM ALAKBAN VOLTAM már csupa titok vesz körül. Arcom fölött regényes fűzfa bókol. Fosztó nyakkendőm lóg ki egy fiókból: és özvegyem arcára gyász kövük LESZEK még csupa titok vesz körül. És tisztelet pátyolja megszülőmet. Leszek — még nem ígértem semmi többet. De ennyi elég. Mindenki örül. VAGYOK csak közöny vesz körül és mindenkinek a könyökén jönnek ki szavaim és mozdulataim — én vagyok a fölösleges, ha már megtelt a villamos, én vagyok a sorban előtted álló, én vagyok, akitől szürkék a hétfő reggelek - én vagyok,ki folyton az életével traktálna téged — fölkelek és lefekszem, ásítok és eszem, titkom nincs, kiszámítható vagyok és fölmérhető robotgépbe táplált adataimból megszületnék újra, ugyanilyennek - viselj el mégis, mert ennyi adatott - vagyok.
