A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-06-01 / 6. szám

272

házaspár hamarosan visszaköltözik Amerikába. George itt Cambridge- ben (Massachusetts) egy havi folyóirat szerkesztésénél kap állást. 1876-ban fiuk születik, Francis névre keresztelik. De a gyerekükre büszke szülők öröme nem tart soká: Francis ötéves korában hirtelen meghal diftériában. Házassági kapcsolatukat mind több felhő árnyékolja be. George írói munkája akadozik. Rose-nek sokszor kell kimentenie férjét, mert „beteg". Életük nyugtalanná válik, egyik helyről a másikra költöznek. 1891-ben New Londonban (Connecticut) vannak, ahol katolikus barátokkal veszik fel a kapcsolatot, és a katolikus vallás komoly tanulmányozása után, 1891. november 19-én, közel húszéves házasság után mindketten katolizálnak. A katolikus életben mind tevékenyebben vesznek részt, előadásokat tartanak, írásaik jelennek meg a katolikus hitről. Rose naponta jár szentmisére, lassan érzékennyé válik mások gondja, baja és problémái iránt. Különösen a rákbetegségben szenvedő szegényeket sajnálja meg, akiket az akkori társadalom úgy taszított ki magából, mint régen a poklosokat. Sokszor teszi fel magának a kérdést: „Hát senki sincs, aki ezeken a szegény betegeken segítene7" Akkor még nem volt világos előtte, hogy a jó Isten őt választotta ki a rákbetegségben szenvedő szegények gondozására.

Házasságuk ez időben véglegesen elromlik. George viselkedése kibírhatatlanná válik, néha veszélyessé is. Rose a püspöki hatóságokhoz folyamodik, hogy férjétől külön élhessen. De a zátonyra futott házassága ellenére is tovább szereti férjét, egészen a sírig, sőt azon túl is. Erről naplója tanúskodik.

Rose egyedül maradva rádöbben, hogy neki kell a rákbetegeken segíteni. Azzal kezdi, hogy 44 éves korában elvégez egy tan folyamot a New York-i rákkórházban. Majd lakást bérel a város egyik szegénynegyedében, és onnan látogatja, gondozza a szegény rákos betegeket. Hamarosan a lakásába is befogad olyanokat, akiknek nincs otthonuk. Amikor egyszer tüdőgyulladásban megbetegszik, ezek a rákos betegek gondozzák. Közben újságoknak ír kötszert, orvosságot, élelmet és pénzt kérve. Önkéntes segítőket is próbál toborozni a következő feltételek mellett: 1) Szolgálatuk ingyenes, 2) Hajlandónak kell lenniük a szegények közt élni, 3) Bármennyire is eltorzít egy beteget a rák, nem mutatják ki visszatetszésüket.

1897 novemberének egy viharos délutánján jelentkezik az első önkéntes, Alice Huber, aki Rose-nak testi-lelki támogatója, és később utóda lesz. Munkájuk egyre bővül, több szobát bérelnek, ahol ideiglenes kórházat rendeznek be. Corrigan érsektől kérik, hogy valamilyen szerzetesi egyenruhát viselhessenek, de ő egyelőre megtagadja kérésüket. Később aztán örömmel hagyja jóvá szeretetszolgálatukat, és en-