A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-06-01 / 6. szám

267

állapotok és aljasságok ellen, néha igen szembeötlő vagy egyenesen kihívó formában.

Talpraesettségét, dipbmáciai ügyességét - s hogy ezekkel környezete is tisztában volt - világosan mutatja, hogy mikor pl. apját játékszenvedélye súlyos pénzzavarba sodorta Spanyolországban, akkor a tizennégy éves Alajos járt közben a rokonság körében apja érdekében. Tizenöt éves volt, amikor II. Fülöp király hosszabb portugáliai tartózkodás után visszatért Madridba; Alajos üdvözölte őt latin beszéddel.

Ott Spanyobrszágban lett világos a fiatal hercegi örökös előtt eljövendő életútja: a jezsuita rendbe akart lépni. Hosszas huzavona kezdődött: apja kész lett volna beleegyezni, hogy egyházi szolgálatba lépjen, ha ott a biborosi méltóság várja (amint a családnak korábban több tagja volt már bíboros). De az apa

a szerzetesi pályát érdektelennek tartotta elsőszülötte számára, és mindent elkövetett, hogy fiát eltérítse szándékától. Tizennyolcadik évét taposta Alajos, amikor végülis ünnepélyes formában lemondott minden jogáról öccse javára. Stílszerűen habttak napját, november 2-át választotta ehhez, hiszen ez csakugyan egyfajta halál volt: meghalt a világ számára. Két nap múlva útban volt Róma felé, hogy elkezdje jezsuita újoncévét. Pár hónap múlva ott érte édesapja halálhíre.

Kiképzésének éveit súlyos családi bonyodalmak zavarták. Öccse, aki átvette az apa halála után az őrgrófságot, felelőtlenül és botrányosan élt, és területi vitába keveredett a mantovai herceggel. Szükségessé vált a család legidősebb tagjának tanácsa és segítsége. Alajos elöljárói engedéllyel bekapcsolódott az ügybe: levelezett, járt a császári udvarban, bé- kített. A mantovai herceg édesanyja tanácsára megtették Alajost döntőbírónak, s kijelentették, hogy döntését kötelezőnek fogadják el. A béke helyre is állt. Alajos ekkor még alig volt húsz éves.

Öccse titokban házasságot kötött egy polgári származású lánnyal, s látszólag vadházasságban élt. Hogy a botrány megszűnjön, Alajos azt kívánta: hozzák nyilvánosságra a házasságkötést. Ultimátumot adott testvérének. Alajos jellemzéséül érdemes idézni szavait: „Ha ezt nem tudom elérni, nem ismerlek többé vérszerinti testvéremnek, sőt egyáltalán nem akarok rólad tudni. Hiszen több mint négy éve már, hogy a család számára szinte halott vagyok. Valóban szégyenkeznem kellene magam előtt, ha most, miután Krisztus szeretetéért mindent elhagytam, még önmagamat is, emberi vonzalomból elárulnám Krisztust, és elnézném, hogy Őt megbántják. .. Tizenkét napig maradok itt és várom a válaszodat. ” Alajosnak sikerült megszüntetnie a botrányt, s visszatért Rómába folytatni teológiai tanulmányait. Alig három évvel később ezt az öccsét, Rudolfot, megölték.

Alajos földi vándordíjának végső állomása lett Róma. 1590-91 tele nagy éhínséget hozott Közép-Itáliára. Nyomában jött a pestis. A római kollégium fiataljai is beálltak a betegápolók közé. Alajos március folyamán megkapta a ragályt.