A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

27

Egységtörekvés

Az Egyház nem feledkezett meg sohasem Jézus kívánságáról és imájáról. A történelem során gyakran történtek egyesülési kísérletek, hiszen a hívők tudatában voltak annak, hogy megoszlásuk botrány a világ szemében. Az egységtörekvés (ökumenizmus) különösen századunk eleje óta bontakozott ki, éspedig a protestáns misszionáriusok 1910-ben megtartott edinburghi konferenciája óta. 1948-ban a mozgalom elméleti és gyakorlati kérdésekkel foglalkozó két ága egyesült: Amszterdamban megalakult az Egyházak ökumenikus Tanácsa.

A katolikus egyházban főleg a zsinat alatt és óta bontakozott ki az ökumenizmus. XXIII. János pápa (t 1963) egyik fő célja a II. vatikáni zsinat összehívásával éppen az volt, hogy a katolikus egyház is a maga részéről előkészítse a keresztények teljes egységéhez vezető utakat. A zsinat egy külön dekrétumot is szentelt az egység kérdésének; ebből idézünk alább (UR rövidítéssel). Majd pedig megszületett az ún. Egységtitkárság. E vatikáni szervnek az a feladata, hogy keresse a párbeszédet a nem katolikus keresztényekkel és így — a teológiai vegyesbizottságok közös kutatásai és a gyakorlati együttműködés révén — egyengesse a teljesebb egység útját.

,,Az egység helyreállítását előmozdítani az összes keresztények között az egyik főcélja a II. vatikáni egyetemes szent zsinatnak. Krisztus Urunk csak egyetlen egyházat alapított, mégis több keresztény közösség igényli az ember éktől, hogy elismerjék, mint Krisztus igazi örökségét. Valamennyien az Úr tanítványainak vallják magukat, de különbözőképp vélekednek és külön utakon járnak, mintha maga Krisztus lenne megosztva. Ez a megosztottság ellene mond Krisztus akaratának, botránkoztatja a világot, és károsítja a legszentebb ügyet, az evangélium hirdetését minden embernek.” (UR 1)

,,Isten szeretete abban nyilvánul meg közöttünk, hogy emberré lett az Isten egyszülött Fia: az Atya elküldöt- te a világba, hogy megváltóként új életre támassza és egybegyűjtse az egész emberiséget (. . .)

Miután pedig a mi Urunk, a kereszten fölmagasztalt Jézus megdicsőült, kiárasztotta a megígért Lelket. Általa hívta és gyűjtötte a hit, a remény és a szeretet egységébe az újszövetség népét, vagyis az egyházat, ahogy az apostol tanítja: ,Egy a test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reménységre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a kérésztség (Ef 4,4—5).” (UR 2)