A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-06-01 / 6. szám

ALACOQUE SZENT MARGIT-MÁRIA KÉZÍRÁSÁNAK ELEMZÉSE (A J. Ladame, Jézus Szíve apostola c. könyvből)

241

E személyiségről - akinek írásmódját korának összefüggései között kell vizsgálni, bár sok tekintetben nagyon modern - azt kell megállapítani, hogy alapvető érdeklődésének középpontjában a szeretet áll.

Szeretete a hétköznapi élet síkjánál sokkal magasabb szinten kristályosodott ki és tükröződik.

M.-nak kezdettől fogva létszükséglete volt szeretetet adni és kapni. Ez a természetes hajlam létszükségletévé szublimálódott, hogy egy egyetemes célért feláldozza magát.

Tudat alatti vonzódás figyelhető meg nála a családi környezet és az anyai múlt iránt, és ezzel egyidőben könyörtelen harc az ösztönök, személyi vágyak, vonzódások ellen, azt azonban nem zárva ki, hogy mások felé hajoljon.

Félénk, titoktartó, a merészség nem kenyere; türelmesen, engedelmességgel és alkalmazkodással teljesíti kötelességét.

Végletes érzékenységgel megáldott valaki, aki hevesen éli át a legkisebb emóciókat, az érzelmi élet legrejtettebb rezdüléseit és a legfinomabb benyomásokat ; temperamentuma nyugtalan, sebezhető, túlérzékeny; szenzibilitásának átvitelével hatott, és az emberek úgy érezték, hogy felsőbb sugallat irányítja, hajtja.

Ha az elemzésben ennek a szenzitív hiper-receptivitásnak a szempontjából indulunk ki, azt látjuk, hogy nehéz, megpróbáltatásokkal teli, tövises utat járt, és időnként, a szenvedések és gyötrődések súlya alatt szinte az elcsüggedésig meghajolt, annál is inkább, mert szigorúan igényes volt önmagával szemben.

Végletesen aggályos természet, aki számára mindenek előtt a belső világ, a befelé fordulás, a mély lelkiismeret felé forduló tekintet a fontos; a gyakorlati és a mindennapi életben gyakran kényelmetlenül érzi magát és félénk.

Egy más szemszögből nézve azonban harmonikus, szabályos,kiváló lendülettel folyó, erőteljes írást figyelhetünk meg itt, amelynek a mozgása egyfajta kissé lassú ritmusban halad, igen fegyelmezett, ami arra mutat, hogy az írója teljes éberséggel uralkodik magán, tiszteli a valóságot, nagyon egyszerű, intelligenciája igen fejlett, nem az intellektuális kultúra, hanem egy felsőbbrendű, szívből jövő ismeret formájában. Nagyon világosan, ösztönösen látja az embereket és a dolgokat, az életet, amelyet globálisan is, a részletekben is mély érzékkel ragad meg.

Ebben a nemes és nagyvonalú érzékenységben kivételes erkölcsi kiválóság és össze nem hasonlítható finomság nyüatkozik meg, amelyet elszánt akarat, lendület és magasabb rendű egyensúly tart fenn.

JANIN E MONNOT a Grafológiai Társaság tagja, grafológiai tanácsadó Párizs, 1977. február 28.