A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-05-01 / 5. szám

217 lük függ. Ti is olyan emberek vagytok, mint ők, olyan kérdéseitek vannak, mint nekik voltak fiatal korukban. Rövid élete ellenére Mária eléggé ismerte az életet. Szegény olasz föld­műves családba született, Rómától délre. Hat testvére közül ő volt a legidősebb. Édesapjuk hamar meghalt, s Mária lett édesanyja támasza. Szinte felnőttként végzett minden munkát a ház körül, ha kellett, a mezőn is, s gondját viselte a ki­csinyeknek. Nem panaszkodott nehéz sorsa miatt. Édesanyja mondta róla ké­sőbb: „Mindig engedelmes volt. Soha nem okozott szándékosan szomorúságot nekem. Ha néha egy-egy mulasztásáért megszidtam - aminek talán nem is ő volt az oka —, nem hozakodott elő magyarázatokkal, nem neheztelt. Nyugodt maradt és tisztelettudó, egy arcizma sem rándult.” Alessandro pedig, aki egy fe­dél alatt lakott Gorettiékkal, és aki megölte, így beszélt róla később: „Mindig csak jónak ismertem. . . istenfélő volt, komoly, nem könnyelmű és szeszélyes, mint más lányok. Az utcán szerényen viselkedett, csak azzal törődött, hogy el­intézze, amit rábíztak. Minden darab ru­hával elégedett volt, akár anyja varrta, akár mástól kapta. Szülei példájára félte az Istent, parancsait szem előtt tartotta. Nem mondhatom, hogy rajtakaptam vol­na Isten bármelyik parancsának áthágá­sán. Hazudni sohasem hallottam. Anyja utasítására került minden veszedelmes tár­saságot.” S hogy Mária milyen volt „belül­ről”, arról tanúskodik néhány kijelentése: „szívesebben megöletném magam, mint hogy ilyen csúnya beszédet folytassak” — ti. mint amit a szomszéd lánytól hallott. Vagy máskor: „Inkább meghalok, mint súlyos bűnt kövessek el.” A munka közti pihenőben, esős napokon mindig rózsafü­zérrel a kezében látták. Barátnője mond­ta: látszott Márián, hogy különösen von­zódik Istenhez. Első áldozására nagyon komolyan felkészült, ez öt héttel volt halála előtt. A végzetes nap reggelén mondta barátnőjének: „Holnap Campomortóba megyünk. Alig várom a szentáldozás órá­ját.” Halála nem egy pillanatnyi hősiesség műve volt, mindent Isten szeretetéért igyekezett tenni. így érthetők szavai, amiket Alessandrónak mondott, mielőtt az össze-vissza szurkálta egy késsel: „Ne, ne, Alessandro - ez bűn - a pokolba kerülsz! ” Vagy amiket halála előtt a kórházban mondott, mikor kérdezték: „Ter­mészetesen megbocsátok (Alessandrónak). Az égből imádkozni fogok megtérésé­ért. Jézus kedvéért, aki a bűnbánó latornak megbocsátott, én is magam mellett akarom őt tudni a Paradicsomban.” Alessandro a börtönben tényleg meg is tért, s megtérését Máriának köszönte. Goretti Mária életének tiszta és elgondolkodtató példája, lángoló szerete- te Isten iránt és az emberek iránt sokak életében termett gyümölcsöt. Arra nem

Next

/
Thumbnails
Contents