A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
1 Az új esztendő, mint minden kezdet, lelepleződni készülő titkokat rejt magában. Várakozással és megújuló reménnyel fordulunk feléje. Még akkor is, ha kiábrándultság s valamiféle — talán józanságnak nevezett — „reményre-bátortalanság” vett is uralmat rajtunk, akkor is ez alatt a szomorú, egydimenziós sivatag alatt, lelkünk mélyebb és egészségesebb rétegeiben ott fáj a Hiány, annak a hiánya, aki a teremtés óta készülődik, hogy minden legyen mindenben. A Szív valamennyi olvasójának az új esztendő kezdetén kívánhatnánk-e jobbat, többet, mint hogy minden élet és teljesség forrása, az eleven Isten gyakran „látogasson el” mindnyájukhoz az elkövetkező tizenkét hónapban, s érintse valamennyiüket gyógyító kezével azon a ponton, ahol ez a hiány a legjobban fáj. A szerkesztők Istenem, te látod, hogyan áll körülöttem az életem. Emberarcokkal vesz körül. Te látod arcaikat, Istenem, és olvasod rajtuk kirajzolódó lelkűket. Istenem, érintsd meg őket! Mint ahogy megérintetted egykor testi ujjaiddal a gyógyulásért esedezőket. Mert mind betegek vagyunk. És Te azért öltöztél testbe ezen a planétán, hogy meggyógyíts bennünket. Nem az egészségesekhez jöttél, magad mondtad itt emberszóval. Az a görbe asszony nem is kért téged, magadtól egyenesítetted ki akaratoddal. Azt a beteszdai koldust is Te szólítottad meg, hogy akaratodat tedd a felhullámzó víz csodájának helyébe. El akartál menni személyesen a százados házába, s annak hite folytán csak akaratodat küldted oda. Küldd ide most az akaratodat, mint ahogy annak házába küldted, akinek szavait Tested vételekor ismételjük és örökkévalósítjuk ezzel annak az embernek a hitét. Küldd nekünk minden gyógyító víz-erőben ezt az akaratot, pillants rá gyógyító szándékoddal valamennyiünkre, akiknek életgörbületén meglátod a hibát, mint amaz asz- szonyét, aki nem is kért téged, hanem csak állt hallgatva, illusztrálva nyomorát. Mind ilyenek vagyunk, Istenem, ilyen görbült asszonyok. Egyenesíts meg minket, várjuk azt a Te mindenható akaratodat, amely a lélek nyomorékjaiért öltözött embertestbe és ,,csak egy szóval” mondd, és meggyógyulunk valamennyien. Dienes Valéria
