A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-04-01 / 4. szám

182

szik, ahol rendszerint egy bizonyos család szokott ülni, a kérdés is módosul: Ismerős vagy rokon? Vajon kijük lehet?

* * *

Ezen a nevezetes húsvétvasárnapon az ismeretlen személy a második padba ült, az evangéliumi oldalon. Abba a padba, ahol a jegyző családja szokott ülni. Jól öltözött nő volt; letérdelt, imádkozott röviden, majd kézitáskáját a kis fogasra akasztotta, ahová a férfiak kalapjukat szokták tenni. A mise megkezdődött. Ment minden a szokásos rend szerint. Azonban az ájtatosság bensőségét befolyásolta az idegen személy jelenléte. Még a lőcsfalvi pap szeme is arrafelé tévedt a prédikáció alatt a szószékről. A nő áldozni is ment.

A misének vége lett. Ilyenkor nem sokáig álldogál vagy beszélget a nép a templom körül, mindenki igyekszik haza, hogy el ne hűljön a húsvéti leves.

Az ismeretlen személy még ott ájtatoskodott a padban. így hát — gondolta a nép — nincs sem rokona, sem barátja, sem ismerőse a faluban. Végül, mikor már majdnem mindenki elment, a nő felállt, körülnézett, vette a táskáját és kiment a templomból, egyenesen a plébániairoda felé. Bekopogtatott.

— Bocsásson meg, Főtisztelendő Úr. Nevem Varsányi Katalin, Zalaegerszegből. Bizalmasan szeretnék szólni a plébános úrral röviden.

— Tessék, foglaljon helyet. Még van néhány apró elintéznivalóm. Rögtön itt leszek.

Végül megjelent a pap, leült az íróasztalához.

— Parancsoljon, asszonyom, mivel lehetek szolgálatára?

— Nem is tudom, hogyan kezdjem, nagy zavarban vagyokTör- tént valami mise alatt a templomban. Oda akasztottam a kézitáskámat a kis fogasra, s míg áldozni voltam, valaki kivette kézitáskámból a pénztárcámat. 150 forint volt benne. Eltűnt. Most bajban vagyok itt, idegen helyen, nem is tudom, mihez kezdjek.

— Bocsánat, asszonyom - szakította félbe a pap. — Mint láttam, a jegyző úr és családja ült ugyanabban a padban. Csak nem gondolja, hogy ők tették volna?

— En azt nem tudom, ki tette, de a tárcám pénzestől eltűnt, míg áldozni voltam.

A pap igen kényes helyzetben érezte magát. A jegyzőéket nem kérdezheti meg. Az is lehet, hogy valaki tényleg odanyúlt és kivette. Ilyenkor áldozáskor elég nagy tolongás van a rács előtt. Mit is tegyek? — tanakodott magában. Eszébe jutott, hogy a templomnak van