A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-04-01 / 4. szám
175 Az 1865-ös rendi szabály — ez az a szabályzat, amelyet a pápa, IX. Pius december 5-én jóváhagyott — kifejezetten írásba foglalja a kongregáció alkamazkodási készségének kívánalmát. „A nővérek — olvassuk — mindenütt jelen vannak, ahová az isteni gondviselés hívja őket: falvakban, kis- és nagyvárosokban; iskolákat, konviktuso- kat, szakiskolákat, árvaházakat, nevelőotthonokat nyitnak. Figyelmük elsősorban olyan helyek felé irányul, ahol felfedezik a katolikus oktató és nevelő intézetek hiányát, ahol a legnagyobb szükséget látják; a legnagyobb buzgósággal vállalják a legszegényebb leányok nevelését." Az iskolanővérek negyedik fogadalommal kötelezik el magukat a leányifjúság nevelő-oktató tevékenységére. E negyedik fogadalmat ugyanolyan komolyan kell venniök, mint az engedelmesség, szegénység és szüzesség fogadalmát. Terézia anya fáradhatatlanul munkálkodott rendje egységének megőrzéséért, és anyai szívvel, bölcs jósággal őrködött nővértársai tevékenysége és hitélete felett. A szerzetesi élet két alappillérének a szemlélődő, elmélyült imaéletet és a gondos, hatékony munkát tartotta. Nővéreit gyakran figyelmeztette arra, hogy elsősorban példájukkal nevelnek. Fontosnak tartotta, hogy a nővérek állandóan imádkozzanak a gondjaikra bízott gyermekekért, és gondolataik középpontjában mindig tanítványaik lelki-szellemi java álljon. Biztos volt abban, hogy a leányok keresztény nevelésétől függ a jövő jobb társadalmának élete. Ö maga ismerte társainak személyes gondjait, örömeit. Haláláig fáradhatatlanul munkálkodott művéért. Erőforrása az ima vo It. 1879. május 9-én a müncheni anyaházban zárult földi pályafutása. Ekkor már 2500 iskolanővér végezte apostoli tevékenységét különféle európai országokban és Amerikában. Az utóbbi évtizedekben, a politikai-társadalmi körülmények megváltozásával, az iskolanővérek rendje is megváltoztatta életstílusát. A harmadik világ, elsősorban Latin-Amerika és Afrika országaiban bekapcsolódtak az evangelizálás munkájába. 1957-ben az anyaházat Münchenből Rómába helyezték át. A II. vatikáni zsinat után átdolgozták a szabályt. Ebben az új alapszabályban így határozzák meg apostoli célkitűzéseiket: „Folytatva Terézia anya karizmáját, ki akarjuk fejezni szerete- tünket a világ iránt a tágabb értelemben vett nevelői munkával. . . Amint Krisztus szeretete senkit sem zár ki, mi sem zárunk ki senkit figyelmünkből. Nevelői apostolkodásunknak nincs más határa, mint emberi korlátozottságunk. Minden érdekel bennünket, ami az emberek közösségét építheti, Krisztusban és Krisztussal.”
