A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-04-01 / 4. szám

169

tunk — a keresztségben —, hisszük, hogy (majd) vele együtt élünk is”. Róm 8,11: „Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki föltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztust föltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti (majd) bennetek lakó Lelke által” (vö. Róm 8,17).

Jézus, az ítélő Bíró

Már az őskeresztény közösség hitt és remélt abban, hogy Jézus újra eljön, hogy mindenkit megítéljen a vüág végén. Ezt a második eljövetelt nevezték,,Parúziának”. Jézus tanítványai Korintusban a „Marán atha” (Az Úr jön), vagy a ,JMarana tha” (Uram jöjj!) köszöntéssel üdvözölték egymást. Mi is kifejezzük ezt a hitet és reményt a szentmisében az Úrfelmutatás után: „Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk föltámadásodat, amíg el nem jössz.”

Az emberiség története Krisztus után az ő első és utolsó eljövetele között játszódik le. Az Úijövetig a keresztényeknek Jézus tanítása alapján felelősséget kell vállalniok azért, hogy teljesedjék a miatyánk kívánsága: „Jöjjön el a te országod!” Jézus elküldte övéit, hogy tanúságot tegyenek róla a világban. Követőinek fáradozniok kell azért — együttműködve minden jóakaratú emberrel —, hogy a világ jobb, igazságosabb, testvéribb, egyszóval: emberibb legyen. Sőt,

A taizéi ökumenikus közösség nemzetközi tanácsot állít fel az egymás közti osztozás előmozdítására. Roger testvér tette ezt a bejelentést Barcelonában

az év elején, mintegy húszezer fiatal találkozóján. A titkárságnak minden földrészen lesz kirendeltsége, előreláthatólag a következő városokban: Bombay (Ázsia), Kinshasa (Afrika), Varsó

(Európa), Caracas (Latin-Amerika), New York (Észak-Amerika), Melbourne (Ausztrália). A titkárság 1987 őszén kezdi meg munkáját. Barcelonába Roger testvér az indiai Madrasból érkezett meg, ahol az év végét egy nyomornegyedben töltötte el, és egy ifjúsági világtalálkozón vett részt, 45 országból származó mintegy húszezer résztvevővel. Újévi levelében írja: „Ahol az emberi család éles feszültségeknek van kitéve, ahoi keserves szegénység és egyének személyes gazdagsága áll bántóan egymással szemben, ahol egyes országok népessége olyan rohamosan növekszik, mint pl. Indiában, ott az anyagi és kulturális javakon való kölcsönös osztozás elengedhetetlen."