A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
17 MÚLT ÉS JELEN Csizmazia Piacid MAGYAR CISZTERCIEK AZ ÚJVILÁGBAN (Harmadik és befejező rész) Az első tíz dallasi év a lázas munka ideje volt:az otthonalapítás és építkezés, a munkaterületek kialakításának és a szükséges anyagi eszközök megteremtésének az ideje. A 60-as évek közepére a közösségi élet és munka keretei nagyjából kialakultak, a létszám is elért egy többé-kevésbé állandó szintet (30 körül), amely mindmáig keveset változott. A veszteségoldalon van öt halottunk és néhány társ, aki kivált a közösségből; ezt ellensúlyozza hat fiatal, aki már Dallasban lépett be (egy magyar származású és öt amerikai), valamint egy-két idősebb magyar, aki az óhazából érkezett a 60-as évek végén. Bár az utóbbi húsz évben a tagok száma alig változott, a közösség jellege, korösszetétele ugyanezen idő alatt azért eléggé megváltozott: mindenki idősebb lett húsz évvel, az átlagéletkor bizony magas, többen betegség vagy nyugalomba vonulás miatt már nem végeznek rendszeres munkát. Jóval több fiatal, lelkes és munkabíró emberre volna szükség, olyanokra, a- kik a szépen ki- Apátsági épület. Az északkeleti szárny, i960. alakult munkaterületeken az eredményes munkát folytatni tudják. A szerzeteshivatások kérdése a 60-70-es évek során egész Amerikában, sőt világszerte problematikus volt, de nálunk még hozzájárult egy idegen származású közösségbe való beleszokás nehézsége és a szerzetestanári életnek az amerikai viszonyokhoz képest magas tanulmányi követelményei is. Az utóbbi néhány évben nem volt új növendékünk, most kettő fel
