A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-04-01 / 4. szám

166

A Lélek által új, isteni életet kezdünk, amely majd akkor teljesedik be, amikor testünkben is feltámadunk, és az egész mindenség átalakulva követi az üdvözülteket a dicsőségben. A feltámadt Krisztusban újjászületett ember boldogságáról, az istenfiúság kegyelméről, a megváltás már tapasztalt hatásairól és még be nem teljesedett dicsőségéről a legszebb szavakat Szent Pál Rómaiakhoz írt levelének 8. fejezetében olvashatjuk. Ugyancsak Pál apostol írt a végső feltámadásról az első Korintusi levél 15. fejezetében.

A húsvéti misztériumban részesedik a keresztény a keresztség, Eucharisztia, bűnbocsánat szentségei révén. Akik Krisztussal meghaltak és új életre támadtak, azon fáradoznak, hogy az emberiséget, az egész világot bevonják a húsvéti misztérium sugárzó erőterébe, hogy így siettessék az új ég és új föld eljövetelét. Erről szépen tanít a II. vatikáni zsinat:

A föltámadt Krisztus „biztosítja azokat, akik hisznek az isteni szeretetben, hogy a szeretet útja minden ember előtt nyitva áll, és hogy nem hiábavaló törekedni az egyetemes testvériségre (...) Krisztus mindannyiunkért, bűnösökért vállalta a halált, és példájával arra tanít, hogy nekünk is hordoznunk kell azt a keresztet, amelyet a test és a vüág rak azok vállára, akik a békét és igazságosságot keresik. Krisztus, aki feltámadásával átvette uralmát — ő kapott meg minden hatalmat égen és földön —, Lelkének erejével mindjárt működni is kezdett az emberek szívében: nem csupán a túlvilág vágyát ébreszti fel, hanem éppen ezáltal élteti, megtisztítja és erősíti a nemes kezdeményezéseket, amelyekkel az emberiség nagy családja emberségesebbé teszi a maga életét, és a célja szolgálatába állítja az egész földet (...).

Az Úr a reménység zálogának és úti eledelnek hagyta övéire a hitnek azt a szentségét, amelyben a természet és az emberi munka gyümölcsei dicsőséges testté és vérré változnak át; ez a testvéri közösség vacsorája és a mennyei lakoma előíze.”

(GS 38)

Mennybemenetel

A megalázott Krisztus a feltámadással mint ember is megkapja a hatalmat és a dicsőséget, amelyet mint Isten Fia'öröktől fogva birtokolt. A feltámadt Krisztus dicsősége valójában a mennybemenetellel fejeződik be.

Jézus megdicsőülése, amelyet a mennybemenetel képszerűen ír le, kétségkívül a feltámadás pillanatában történt. Igaz, az evangéliumok megjelenésekről beszélnek, és ezt valóságnak kell vennünk. A megdicsőült Úr leereszkedik övéihez, megjelenik kiváltságos tanúk-