A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-04-01 / 4. szám
155 mérésben látta élete értelmét. Sebesülése után új szemmel, lényegre menő tekintettel nézte a világot; szemléletének rövid összefoglalását adja a lelkigyakorlatos könyv utolsó fejezetében, ahol arra tanítja az elmélkedőt, hogy vegye észre Istent mindenben. A mi életünkben talán nem lesz annyi fényesség, és nem ragyog az Alkotó dicsősége olyan pompával, mint Jézus Krisztus vagy a szentek életében. Ez viszont nem ment fel bennünket attól, hogy ne igyekezzünk a Mester lábat mosó, mások javát kereső, másokért élő sze- retetét utánozni. A sok apró fényből is fényözön alakulhat, ha sokan csatlakoznak ahhoz, ki-ki a maga kis mécsesével. Május4 - HÚSVÉT 6. VASÁRNAPJA AKI SZERET ENGEM, MEGTARTJA TANÍTÁSOMAT A szentmise olvasmányai: ApCsel 15,1-222-29; Jel 21,10-14.22-23; Jn 14,23-29. Megpróbáltatások idején — akár egyéni, akár családi, akár vallásos életünkben — a múltban keressük a vigasztalást. Milyen szépnek tűnik a gyerekkor, amikor pl. valaki eredménytelenül állást keres! Az egyház élete is mennyivel egyszerűbbnek és szebbnek látszik, ha a múltba pillantunk! Úgy tűnik, hogy akkor mindenki tudta, mi volt a kötelessége. Bezzeg ma: ahány ház, annyi szokás — még a templomban is! Nem is szólva a különböző szellemi áramlatokról, amelyek egymással versenyeznek, vagy éppen veszekednek az egyházban! Amint az első olvasmányból látjuk, az ősegyházban is megvoltak az ellentétek. A kérdés az volt, hogy mi vezet az üdvösségre: a mózesi törvény megtartása vagy Jézus Krisztus kegyelme? A vitának az első zsinat vetett véget. Az apostolok annak tudatában, hogy a Szent
