A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-04-01 / 4. szám
150 ifjú emberek, kedvesnővérek, papok, missziósok szívében kigyúl az evangélium fénye, s azt viszik a világ minden tájára. Nagyon fontos, hogy mindig legyenek evangéliumi fáklyavivők az egész világ javára, a harmadik világ, a felnövő népek fiatalságának szolgálatában. De ennek az önkéntes vállalkozásnak, amivel az evangélium szolgálatára adták magukat ezek a fiatalok, ennek az önkéntes vállalkozásnak van társadalmi és gazdasági lehetősége is. Nem minden fiatalt hív az Isten arra, hogy missziós pap, szerzetes vagy szerzetesnő legyen. De nagyon sok tehetséges, előnyös körülmények közt nevelt, a már kifejlődött, gazdag országokból jövő fiatal vállalkozhat önként arra, hogy amit ő tud, ami neki megadatott, amit ő és a népe már élvez, azt továbbvigyék a harmadik világba, a fejlődő népek közé. Orvosok, egészségügyi dolgozók és szociális gondozók, gazdasági tervezők, akik értenek a technikai haladáshoz, a gazdasági kibontakozáshoz, és már tapasztalat van a hátuk mögött, lehetnek jelen, hogy átültessék, ami átültethető azon a módon, ahogyan az adott népnek a kultúrája és fejlődési foka megkívánja. Itt lenne óriási szerepe az önként vállalkozó keresztényeknek. Valamikor oly sok amerikai fiatal ment el Afrikába dolgozni önkéntesen. Még a nevük is szép volt: ők voltak a békecsoport, a békehadsereg munkásai. Az volt az igazi előrehaladás;a harmadik vagy a szegényebb világból való fiatal testvéreik jobb jövőjének az építése az, amire ők vállalkoznak, mikor elmennek közéjük: tanítani ő- ket, tanulni tőlük, és velük együtt építeni a harmadik világot. Krisztus szeretete kell sürgesse, Krisztus szeretete kell elindítsa, Krisztus szeretete kell kísérje azokat az embereket, akik már találkoztak az Úrral, és az Ő gazdagságából, evangéliumából megtalálták a lelkűket, hogy annak megtalált kincsét elvigyék többi fiatal testvérüknek. Hogy meglássák a fényt, meglássák az utat, sebben fiatalos odaadással életet keltsenek maguknak, jövendő gyermekeiknek, unokáiknak, népüknek, fajtájuknak. Hisz a megváltás egyetemes érvényű, s Krisztus küldetése mindenkinek szól. Végső fokon mi a kereszténység megkülönböztető sajátossága? Sokan azt felelik: a szeretet. De a nemhívő is szerethet! Ami a kereszténységet megkülönbözteti, az a remény. Szeretet dolgában a keresztények sokszor nem jobbak, mint a többiek; ők is bűnösök, mint mindenki más. De ha igazán keresztényként hisznek, akkor a remény életét élik. Mielőtt keresztény nyé lettetek, „reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban” (Ef 2, 12). „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által az élő reménységre.” (lPét 1,3.) „Legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számadást kér tőletek a bennetek élő reménységről!” (lPét 3,15.) Johannes Bours
