A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-03-01 / 3. szám
tői, mi a véleményük,bűn-e, ha a halálomért rimánkodok Istenhez? A 230 dollár nyugdíjból igen nehezen lehet kijönni, csak terhére vagyok magamnak és a családomnak. A múlt hónapokban a fiam sem kapott munkát. Nagyon könyörögtem érte Istenhez, de sokáig eredménytelenül.. .(Végül) kapott munkát a fiam, igaz, hogy a legrosszabb beosztásban, mert este 11-től reggel 7-ig dolgozik. De így is hála érte Istennek. Tehát, ahogy ígértem Szent Antalnak, elküldöm A Szív magazin részére az én szegényes adományomat, és kérném szépen a szentmisét kedves édesapámért, édesanyámért, kislányomért, férjemért és két testvéremért, akik eltűntek . . . Kérésem: szeretnék én is a szentmise napján és idejében imádkozni értük. A legszerencsétlenebbnek érzem magam, hogy ebben a városban egyetlenegy magyar pap sincsen, hogy néha gyónáshoz járulhatnék. Templomba elmegyek, amikor csak bírok. Maradok tisztelettel: egy szomorú anya. Ha válaszolnának, küldöm a bélyeget...” (Amerikai Egyesült Államok) Kedves szomorú Édesanya! Megindító levelének kérdésére válaszolva mély együttérzéssel arra szeretnénk kérni, hogy a kifosztott, az Olajfák hegyén gyötrődött Jézussal próbáljon panaszkodni az Atyának, s Jézussal mondani: mindazonáltal ne az legyen, amit én akarok,hanem amit Te. Imádkozunk azért, hogy megtapasztalja azt a vigasztalást, amit Jézus is megtapasztalt. S hogy fel tudja ajánlani szenvedéseit — talán még örömmel is, nem szomorúan — Jézussal, az ő keresztjével együtt engesztelésül, vezeklésiil azért a sok rosszért, bűnért, ami a mai világot gyötri. A keresztény ember akkor is Istenre tekint, ha jól megy a sora, akkor is Isten szeretetét tartja élete igazi jutalmául, akkor is minden erejét és mindenét Isten szeretetének, akaratának szolgálatára akaija igazán felhasználni, hisz életéből minden más úgy megsemmisül, mint a hó a nyári nap melegében. Ezt egyesek talán ópiumnak nevezik, de nincs más keresztény válasz. Ennek a válasznak az igazáról, hisszük, halálunkban fényesen és boldogan győződünk meg. Amíg élünk, addig pedig ennek a hitnek az erejéből kiegyensúlyozott és békés, derűt sugárzó emberek tudunk maradni, minden nehézség ellenére. köszönöm, hogy megint küldik A Szívet. Nagyon élvezem, és sokat felhasználok belőle. Hiányzott már. Féltem, hogy valami miatt talán nem engedik be hozzánk. Sokan vennék, sok haszon volna a lelkek számára.” (Pap, Magyar- ország.) „Legyenek szívesek A Szív alább felsorolt hiányzó számait részemre megküldeni. . . Papnövendék vagyok.. .A Szív több, nagyszüleiül által felidézett jezsuita írásait, visszaemlékezéseit közli, amely mindig érdekelt. Nekünk, most felnövekvő generációnak ez csak történelem, de nagyapámnak, aki akkor is az egyházközség elnöke, a legényegylet vezetője volt, és sok jezsuitával együtt dolgozott, neki ma is élő valóság. . . Eddigi segítségüket és további szolgálatukat hálásan köszönöm.” (Magyarország.) ewostac A Szív Hungarian Catholic Monthly Published by the Hungarian Jesuits Address: P.O. Box 458, Station A Hamilton, Ont., Canada, L8N 3H8 One Year subscription: 12 Dollars Editors: Ferenc Nagy, Szabolcs Sajgó Editorial Advisory Board: István Békési, László Marosfalvy, Attila Miklósházy, Miklós Orbán, Béla Somfai Sales Editor for Europe: Henrik Matyasovich D-6000 Frankfurt am Main 70 Oppenheimer Strasse 49 Printed in Canada by the Slovak Jesuits Box 600, Cambridge, Ont., N1 R 5W3 Second Class Mail Registration No 4281
