A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-03-01 / 3. szám
139 Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából Ragyogóan sütött a nap Öböl András felett. Ott ült a házelőtti uccai lócán, — Eppeg jó olvasásra való idő — gondolta magában, ahogy ujját követte szemével az újság lapján. Közben pedig csak csóválta a fejét, de olyan módon, hogy nem lehetett tudni, vajOLVASGATÁS jón helyesli-e vagy sem, amit olvas. Eszre sem vette, hogy sógora és komája, Falus Gáspár ott állt, és csak nézte ezt a furcsa műveletet. — Hát kend meg mit csóválgatja annyira a fejit? — András gazda először betekint a kapu résin az udvar felé, hogy nincs-e ott valahol Rozi, a felesége. — Hájszen hogyne csóválnám, mikor ez az újság felborzolja a belsőmet! — Hát akkor minek olvassa kend? — böki oda a koma. — Mer a papunk mondta, hogy. Oszt meg is rendeltem ezt A Szív újságot. Mer hogy annyi nehízségem vótt a vallásomat illetőleg, oszt azt mondta, ez majd bevilágít nekem. — De akkor minek csóválja a fejit? Tán nem igaz, amit ólvas, vagy mi? — Ájsze, az a baj, hogy nagyon is igaz! — s megint befelé leselkedett az udvar felé, nem hallja-e meg az asszony. - Mer tudod, komám, hogy van nálunk — mondta András gazda halkabb hangon. — Oszt itt meg az újság aszongya, hogy a jó keresztény házasságban az ember a család feje, hát az asszony fogadja meg a szavát, oszt ne akarjék az ura fejire nőni. Oszt tudod, nálunk a Rozi éppeg ezt tette, oszt még most is azt teszi. — Hát minek hagyod magad? De András gazda már nem ért rá válaszolni, mert Rozi asszony, mintha a föld alól pattant volna elő, már ott is állt a kapuban. — Oszt kend meg csak olvas, oszt olvas! — kiáltott rá az urára. — Oszt én meg hordom az igát! Minden munka a nyakamba szakad! Lássa, sógor — szól oda Gáspár komának. — Oszt még a papunk is csak biztatja, hogy olvasson. * * *
